Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

dalmi tagozódás egy-egy időszakban; hatalmi érdekek jelentkezése, megnyilvánulásai; a világgazdaság hatásainak érvényesülése; a háborús következmények, stb.) Az anyaggyűjtés és rendszerezés során azonban kiderült, hogy a száznegyven év alatt lezajlott történések feltárásának korlátot szab a lehetséges terjedelem, az iratok számottevő mennyisége, valamint az, hogy ezt a hatalmas iratmennyiséget „saját házon belül", tehát a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban is három helyen kell tanulmányozni. A dokumentumok bizonyos típusait más levéltárak (Országos Levéltár, szaklevéltárak) őrzik, sőt például a Diósgyőri Koronauradalomra vonatkozó iratok egy tekintélyes része határainkon kívül tanulmányozható. E korlátok miatt született meg az a döntés, hogy a földtulajdonviszonyok változásainak három fő csomópontjára: az 1848-as forradalom által kivívott jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtását jelentő úrbéri rendezésre és az ennek nyomán meginduló, s egyre több kapitalista elemmel bővülő birtokforgalomra, a majd másfél évtizedig elhúzódó Nagyatádi-féle földreformra és a sokkal rövidebb idő alatt, jóval radikálisabban lezajlott 1945-ös földreformra vonatkozó dokumentumok kerüljenek a forráskiadványba. Ily módon azonban le kellett mondanom arról, hogy a tulajdonváltozás negyedik, nevezetesen a kollektivizálás időszakából származó dokumentumok is ebben a kötetben jelenjenek meg. (Ez természetesen új, önálló feladatként fogalmazódik meg.) Nem kétséges tehát, hogy a kutatásokat tovább kell folytatni: ki kell szélesíteni és el kell mélyíteni. Feltárásra vár a nagy tulajdonváltozások közötti évek, évtizedek meglehetősen gazdag eseménysora; további feladatot jelent a megye minél több településére vonatkozó iratok, adatok összegyűjtése, és a végső cél csakis a megyére vonatkozó összegezés elkészítése lehet. Amikor Borsod megyét említem, nem az 1950 óta létező közigazgatási egységről: Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről beszélek, hanem az ún. történelmi Borsod vármegyéről. Annak, hogy a kutatások területét erre a megyére szűkítettem, három oka van. Egyrészt a Borsodot érintő dokumentumok mennyisége önmagában is éppen elég nehézséget jelent a feldolgozhatóság szempontjából, másrészt Zemplén iratait Sátoraljaújhelyen őrzik, harmadsorban pedig a történelem, a két világháború egyedül Borsod területi egységét nem bontotta meg, ami azt is jelenti, hogy legteljesebben e megye iratanyaga maradt egyben. A kutatás és a feldolgozás korlátain. Ám ezeken kívül egyéb nehézségeket is le kellett küzdeni. A választott korszakban nemcsak a földtulajdonlási viszonyokban mentek végbe nagyarányú változások, hanem a nyilvántartási rendszerek, a közigazgatási, pénzügyi, törvénykezési (ide tartozott a telekkönyvi nyilvántartás), gazdasági, földművelésügyi stb. szakigazgatási szervek létrejöttével, gyakori átalakításával a földtulajdonlással, a mezőgazdasággal, az erdőgazdálkodással kapcsolatos iratok több hivatalnál, hatóságnál keletkeztek és kerültek (jó esetben) irattárba, majd (egészen kivételes esetben) levéltárba. Szabó István „A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914" (Budapest, 1972.) című tanulmánygyűjteménye bevezetésében erről ezt írja: „...a kor egyes történeti kérdéseire egyszer alig áttekinthetően sok, máskor igen kevés - esetleg hiányzik az írásos történeti forrás. Az utóbbi éppen a parasztság történetére nézve szembeszökő: »sui generis« parasztiratok vagy éppen parasztlevéltárak általában nem jöttek létre, s így nem is maradhattak fenn; ilyen iratokat legfeljebb a hatóságokhoz intézett, s náluk fennmaradt iratok nyújthatnak. Érthető, hogy a parasztkérdések közül is elsősorban a gazdálkodás, a termelés, az élő és holt felszerelés, általában az üzemvitel és a parasztmunka kérdései azok, melyekre ilyen »belső« forrásanyagot meddő dolog volna keresni...Viszont a kapitalizmus kori parasztság történetének más kérdéseit - azokat, amelyek hatóságok hivatalos eljárásának tárgyai voltak - nagy tömegű, nehézkes iratkezelési rendszerekben és területileg is gyakran széttagoltan fekvő iratanyagból kell kibogozni. A történeti kutatás az egyes jelenségekben a rendszerest és jellemzőt