Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

II. fejezet - A Nagyatádi-földreform

ezer munkása csak oly lakótelkeket keresvén, mely munkahelyük közelében van, mint ilyenre a szóban forgó területre a kereslet rendkivül nagy. Ez a megállapítás téves, mert a fent előadottak és a másik két szakértőnek a helyzettel megegyező megállapítása szerint e terület, mint a város legszegényebb külvárosának beépítetlen nyúlványa, teljesen kiesik a fejlődés vonalából. E terület melletti Muszkás-oldal nevü hegynek kopár és vízmosásos lejtőiről erre vonuló rendezetlen vízlefolyások miatt e terület régi időktől fogva egyedül csak katonai gyakorlótérnek használtatott addig, amig az ország haderejének leszállítása be nem következett. E terület környékén szórványosan elhelyezett különféle gyárak s ezek között különösen a felső talaj kimélyitésével járó gőztéglagyárak sem emelték - házastelkek alakithatása szempontjából e környék szinvonalat, valamint, hogy nem értékemelő tényező e területtől távolabb és már Diósgyőr község határvonalán fekvő állami vasgyár sem, mert ezen a vonalon nem a vasgyári lakótelepek, hanem az elzárt nagy olvasztómüvek vannak s a vasgyár üzemi területeit a miskolci határtól a két község határvonalán hegy vonal szerűen elhúzódó magas salakhányások választják el, melyek nemcsak kipárolgásuk miatt, hanem azért is csökkentik e környék értékét, mert a salakhányásokon átszivárgó csapadék széles körzetben állandó kátrányoldattal telíti a talajt és a kutakat. Tény az, hogy a házhelyrendezési eljárásban a kérdéses területre kizáróan gyári munkások jelentkeztek, aminek az az oka, hogy a fent ismertetett körülményeknél fogva a többi társadalmi osztályhoz tartozó jelentkezők közül senki sem óhajt itt házhelyet s ezen terület - hátrányai dacára - a legszerényebb társadalmi osztályhoz tartozó munkások igényeinek megfelel egyedül a gyárakhoz és munkahelyekhez való közelsége miatt is s mert a munkásosztály jelentékeny része már régi idők óta Miskolcnak közeli külvárosában volt kénytelen lakóhelyet keresni,- de legfőbb oka a munkások jelentkezésének abban a reményben rejlik, hogy ezen szerény külterületen a házhelyeket az ő szerény anyagi viszonyaihoz mért árban tudják megszerezni. A házhelyrendezés során történt ezen jelentkezés tehát nem azonosítható az ingatlanok általános forgalmában a venni szándékozók versenye következtében kialakult kereslettel, mert kétségtelen, hogy ha a területet házhelyek céljaira az ezen területre egyedül jelentkezett munkásosztály sem tudná megszerezni, ez beépítetlen külterülete maradna Miskolcnak továbbra is, aminthogy nem volt kereslet és forgalom tárgya azelőtt sem. Ez okoknál fogva sem erkölcsi, sem gazdaságpolitikai alapja nincsen annak a szakértői felfogásnak, mely e területnek megváltási árát, jelenlegi jövedelmezőségét és jelenlegi értékét meghaladó mértékben kívánná megállapítani csak azért, mert a házhelyrendezési eljárásban ezen területre csakis ezen környékhez kötött munkásosztálynak van módja és alkalma jelentkezni. Részben ugyanilyen tekintet alá esnek a szakvélemény II. és III. pontjában felsorolt Fried Mór, Guttmann Jenő és Bódogh Albert tulajdonát képező ingatlanok, melyekre mint Miskolctól távol eső külterületre miskolciak nem jelentkeztek s ezért az országos földbirtokrendező biróságnak utóbbi határozata szerint, a diósgyőr-vasgyári jelentkezők házhelyszükségletére engedtetett át, amennyiben Diósgyőr határában elegendő terület különben sem áll rendelkezésre. A szakvélemény II. pontjában Fried Mór ingatlanának helyzetére vonatkozó megállapítás is téves, mert ezen ingatlan nem fekszik már beépitett telkek között, hanem egyik oldalról beépítetlen szántóföldek, másik oldalról pedig Miskolc és Diósgyőr határvonalát képező magas védőgáttal ellátott vizleveze-tő árok határolják, melynek túlsó oldalán Ujdiósgyőr külső lakóházainak kert-területei vannak; és nem fekszik a Vasgyár mellett, mert a Vasgyár innen távol a völgy ellenkező oldalán fekszik s e területtől Ujdiósgyőr lakott telepe választja el. A szakvélemény XIX., XX. pontjaiban a miskolci gőztéglagyár és özv. Schulek Gézáné tulajdonát képező területekre nézve a földtulajdonosok szakértőjének megállapítása téves s ezért el nem fogadható. A miskolci gőztéglagyár ugyanis itt már régebben megszüntette üzemét, hátrahagyva a volt téglagyár romjaival együtt a felsőtalaj kitermelése folytán kimélyített, egyenlőtlen, silány minőségű és alsó-rétegzetü területet. Ugy ez az ingatlan, mint özv. Schulek Gézáné ehhez csatlakozó területe a szük völgy hosszában nyúlik Diósgyőr községnek a szomszédos Hámor község határával érintkező legtávolabbi vonalához s a fent előadottak szerint teljesen kivül esik a község fejlődési vonalán.