Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

A fejezet szerkesztésének további fő szempontjai voltak a következők: a megye különböző helyzetű, különböző adottságú területein, településein más és más jellegű kérdések, problémák kerültek előtérbe, s ez indokolta legfőképpen, hogy a dokumentumokat településenként, azon belül pedig időrendben csoportosítsam; fontos törekvésem volt, hogy a földreform ügyében eltérő módon érdekelt igénylők, juttatottak, a „megváltást szenvedő" birtokosok, az ingatlanról lemondani kényszerülők egyaránt szót kapjanak, és egy-egy szakvélemény, Miskolc esetében pedig a szakvélemény bírói megítélésének közlésével láthatóvá váljék, milyen elvek és törekvések érvényesültek egyik és másik település esetében, valamint a végrehajtás más-más szakaszában a döntések előkészítésében jelentős szerephez jutó szakértők véleményalkotásában. A szakvélemények mindemellett sok értékes információt is tartalmaznak azokkal a földterületekkel kapcsolatban, amelyek a megváltási eljárások tárgyát képezik. * * * A harmadik fejezet témája az 1945-ös földreform, amelyet egyes történészek „lefolyásának" jellemzőit figyelembe véve agrárforradalomnak neveznek. Az 1945. március 18-án hatályba lépett 600/1945. M. E. számú rendelet már címében kifejezte kettős célját: a nagybirtokrendszer megszüntetését és a földmíves nép földhöz juttatását. A rendelet bevezető rendelkezéseinek 1. §-a így szól: „A rendelet célja, hogy... a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet. A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt. A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szükség. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mezőgazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokokon fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik." (A Magyar Köztársaság törvénytára. 1945-1946. évi törvénycikkek. Szerk.: dr. Auer György. Budapest, Athenaeum. 1947.) Ez a rendelet - amelyet 1945 szeptemberében törvényerőre emeltek - lényegében a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt programjával egyenértékű, az Erdei Ferenc és Nagy Imre által készített tervezetet a háborús körülmények közepette a tárgyalásokon résztvevő többi párt szinte módosítás nélkül fogadta el. A Független Kisgazdapárt ugyan szintén megfogalmazta a saját koncepcióját, amely a birtokos parasztok érdekeinek megfelelően osztotta volna fel az elvett nagybirtokokat („... a föld elsősorban azt illesse, akinek van mivel megművelnie." Donath Ferenc: Reform és forradalom. Budapest, 1977.), ez a tervezet azonban az adott időszakban nem is került nyilvánosságra. 1945 márciusában még folytak a harcok a Dunántúlon. A németek ismét ellentámadásra készültek a Margit-vonalnál. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, Vorosilov marsall március 13-14-én tárgyalásokat folytatott a pártok vezetőivel, és a német-magyar ellenállás megtörése, a magyar alakulatok kiválásának elérése érdekében sürgette a földreform mielőbbi elfogadását és a végrehajtás megkezdését. A kormányrendeletet március 15-én pártközi értekezleten elfogadták, és három nap múlva hivatalosan közzé is tették. A reformot a parasztok is sürgették, akik még a tavaszi munkák kezdete előtt földhöz szerettek volna jutni. A nagybirtokokon szinte mindenütt szünetelt a munka:a birtokosok nagy része elmenekült, nem volt, aki a munkálatokat irányítsa, a mezőgazdasági munkások pedig nem voltak hajlandóak a birtokon dolgozni - amíg fel nem osztják közöttük a földeket, hogy a sajátjukként művelhessék meg azokat. Ebben a helyzetben tehát valóban sürgős intézkedésekre, a juttatás szabályozására volt szükség.