Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

évtizedeken át hiába kérelmezték, hogy ezek az apró földterületek átkerülhessenek saját tulajdonukba: a Koronauradalom ragaszkodott tulajdonjoga fenntartásához. Az 1890-es évek közepén, ahogyan azt Répáshuta esete szemlélteti még mindig az a fura helyzet állott fenn, hogy a „földtalaj" az uradalom, a talajon lévő „felülépítmények" a munkások tulajdonát képezték. A közölt iratból nem derül ki, de más forrás alapján tudható, hogy Répáshutának 1898-ban végül mégis sikerült megváltakoznia. A hámoriaknak erre még több mint harminc évig kellett várniuk. Az úrbéri rendezések egyébként igen sok terhet raktak a volt jobbágyok és zsellérek nyakába. Igaz, hogy a földesurakat elvesztett területeikért állami kártérítés illette, de ehhez a saját tulajdonhoz juttatott parasztoknak is hozzá kellett járulniuk. Ismét Für Lajost idézem: „Végeredményben a volt jobbágyok közvetve hozzájárultak ahhoz az állami kármentesítéshez is, amelyet úrbéres földjeikért az államkincstár fizetett: az állami kármentesítési alapba minden adóforint után nekik is 15 krajcárt kellett fizetniök. Fizetni kellett a maradvány- és irtványfóldekért, s fizetni kellett a majorsági zsellér- és szőlőföldek váltságát, fizetni kellett a magas váltságtőkével gyakran felérő kamatot is, de fizetni kellett a nem úrbéres földek után megtagadott szolgálatok és viszontszolgálatok pénzre átszámított értékét, a gyötrelmes »hátralekokat« is. Fizetni kellett végül a sokszor éveken át elhúzódó lélekölő perek költségeit is... A jobbágyfelszabadítás végrehajtásával kapcsolatos adósságterhek súlyát külön is hangsúlyoznunk kell. Alig pirkadt fel a szabadság hajnala, a feudális eredetű maradványok fenntartása vagy levetése máris nehéz terheket rakott a pénztelen parasztok vállaira, így nyomasztó adósságterhekkel léptek át a szabad verseny kapitalista korszakába. Az új korszakba induló parasztság egy része mindjárt az indulásnál az eladósodás útjára lépett. A paraszti árutermelésnek jó ideig még ingatag és bizonytalan tulajdonviszonyok közepette és a földekre betáblázott tetemes adósságokkal megrakottan kellett versenyre kelnie." * * * Az első fejezet második részében az úrbérrendezéssel mintegy párhuzamosan folyó telekkönyvi munkálatokról van szó. Sok esetben szinte még be sem fejeződött az úrbérrendezést előkészítő felmérés, a tulajdoni átrendeződés és a tagosítások folytán újabb felmérések kezdődtek, hogy a települések határában fekvő földek tulajdonlásáról (az adóalanyokról és az adótárgyakról) a valóságnak megfelelő képet alkothassanak. Ez a munka azonban meglehetősen vontatottan haladt, amelynek magyarázata, hogy egyszerre igen sok településen zajlott a birtokrendezés, elkülönítés és a tagosítás, viszont a munkát végző szakszemélyzet száma nem volt elegendő, másrészt a községek saját nyilvántartása (lásd Hejőpapi) enyhén szólva nem volt naprakész, a földtulajdonosok nem rohantak a tulajdonváltozásokat bejelenteni az elöljáróságnál, illetve a telekkönyvi hatóságnál, és sokszor csak bemondás alapján vették nyilvántartásba egyes földrészletek tulajdonosait, ez pedig gyakran tévesnek bizonyult, főleg ha maga a tulajdonos például éppen Bécsben és nem a nagymihályi helyszínelésnél tartózkodott. Egy-egy esetben idő múltával az is kiderült, hogy valamely birtokos a szomszédos birtokos területét is a sajátjának mondta, kihasználva annak távollétét. Mindenesetre tény, hogy a telekkönyvezés jócskán, évekkel elmaradt a rendezés és tagosítás mögött, amint azt a Tiszakesziből származó dokumentum érzékelteti. Ezt az elmaradást a kormányzat nem vette jó néven és figyelmeztette a „megye közönségét", az illetékeseket, hogy fejtsenek ki nagyobb buzgalmat a telekkönyvi munkálatok gyorsabb végzése és mielőbbi befejezése érdekében. Említettem, hogy az érdekeltek nem nagyon siettek bejelenteni a tulajdonváltozásokat, amelyre a megyei telekkönyvi hatóság is felfigyelt, és megfontolásra ajánlotta a bejelentés fontosságát, azzal érvelve, hogy a bejelentés elmulasztása azzal a következménnyel járhat, hogy a tulajdonjogot esetleg valaki más fogja a