Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

A cél elérése érdekében a legfontosabb szerepet az egyesületi életnek tulajdonították, mely olyan intenzíven folyt, hogy minden hétről több rendkívül jellegzetes hitbuzgalmi előadást, konferenciát ismertethetnénk.

16 Az egyesületeknek tulajdonított egyházon belüli szerepet Enyedy Andor több ízben is kifejtette, például: „A gyülekezet az egyház tagjainak szorosabb összetartozását, bensőbb viszonyát, testvéries kapcsolatát jelenti. A gyülekezeti munkának az a célja, hogy a egyház tagjai között ennek az összetartozásnak a tudatát, érzését kifejlessze, megerősítse, diadalra vigye. [...] Az újabb idők tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyülekezeti munka igazán egyekké, testvérekké az egyház tagjait csak úgy teheti, ha külön-külön próbálja összehívni, öszszetartani az egyház különböző korú tagjait; vagyis ha a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek között kezdett és folytatott részletmunkává, ún. egyesületi munkává lesz."

17 Enyedy alapelvnek tekintette, hogy a közös istentisztelet látogatása nem elég az egyháztagok élő gyülekezetté formálásához, rá kell vezetni őket, hogy bármennyire is különbözőek a körülményeik, Krisztusban egyek lehetnek, s így azonos problémák is kell, hogy foglalkoztassák őket. Az egyesületek által kifejtett sokrétű tevékenységgel kapcsolatban már a húszas évek elején felmerült a koordináció problémája, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a miskolci reformátusok nagyon hamar megértették és megvalósították Ravasz László püspök híressé vált mondását: „Az egyházat missziósítani, a missziót pedig egyháziasítani kell."

18 Miskolcon - érzésünk szerint - egységbe forrt a két törekvés. Felidézhetjük a gyülekezet lapjának egyik 1934-es vezércikkét is, amely a belmissziót az újonnan forgalomba került pénzhez hasonlítja: nem igazán tudjuk még használni, kissé bizalmatlanok is vagyunk vele szemben, sőt akadnak, akik hamisítani is kezdik. Majd így folytatja a szerző (elképzelhető, hogy Enyedy Andor): „A belmisszió új lelki érzékszervek kifejlődése, munkábaállása, működése, másokban való kifejlesztése. [...] A belmisszió a befelé, vagyis az egyház tagjaihoz, saját hittestvéreinkhez való küldésnek az a munkája, aminek a célja gyermekeket, ifjakat, férfiakat, 16 Ld. a témáról átfogóan: Barcza József: A magyarországi református ifjúsági egyesületek és mozgalmak egyháztörténeti háttere a két világháború között. In: Tenke Sándor: Református ifjúsági egyesületek és mozgalmak Magyarországon a XX. században. Bp., 1993. 31-55. p. 17 Enyedy Andor: A gyülekezeti leánykörökről. In: Tildy Zoltán - Enyedy Andor (szerk.): Miskolci reformátusok képes naptára az 1927-ik közönséges évre. Tahitótfalu, 1926. s.p. 18 Ld. pl. Bolyki-Ladányi, 1987. 49., 53. p. stb.