Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

ván püspök prédikációiban rendszerint a magyar kálvinizmus hagyományain alapuló keresztyén hitélet fontosságára figyelmeztetett.

13 Enyedy Andor aktív közéleti szerepvállalása is feltűnő, ugyanakkor (legalábbis a harmincas évek második feléig) úgy tűnik, sokkal inkább az aktuálpolitikától elvonatkoztatható szellemi tartalmakra koncentrált, az élénk politikai-közéleti érdeklődés és aktivitás lelkipásztori szerepvállalásával alig-alig keveredett. Összehasonlítva Farkas Istvánnal, utóbbi - számos evangéliumi ihletettségű prédikációja, alkalmi beszéde ellenére - sokkal inkább törekedett a folyamatos, gyakran igehirdetésekbe burkolt közéleti-politikai állásfoglalásra, mégpedig minden alkalommal a Horthy-kor hivatalos ideológiájának, a keresztény-nemzeti eszmerendszernek, valamint a Trianon okozta őszinte nemzet- és magyarságféltésnek megfelelően. Enyedy egyik tanulmánya kitűnő lehetőséget ad arra, hogy áttérjünk a miskolci egyházközséget is meghatározó belmissziós tevékenység vázlatos feltérképezésére. Enyedy itt ugyanis pontosan kifejtette, hogy hogyan képzelte el és ültette át a miskolci gyakorlatba az egyház fogalmának meghatározását és építésének feladatát. Leszögezte például, hogy csak emberi kontár-befolyások idézhetik elő, ha - kis túlzással - az egyház mindenre alkalmassá vált, csak eredeti céljára, Isten országának hirdetésére nem, mert a hívek nincsenek missziói lélekkel áthatva. „Emberi befolyások némítják el az egyházban a személyes megtérésre, személyekhez szóló felhívást, az üdvösség örömüzenetét, zárják be éhes és szomjas lelkek előtt a Bibliát, torlaszolják el az ének és imádság csörgedező forrását, buzogó patakját." - írta, majd így folytatta: „Emberek okozták azt, hogy az egyház nem Krisztust tekinti fundamentumának, hanem az anyagi vagy jogi megalapozottságot, nem Istent tartja várfalának, bástyájának, menedékének, hanem személyes összeköttetések, társadalmi és politikai adottságok kihasználását; nem az Isten dicsőségéért való híven küzdésben látja időleges koronáját, tetőzetét, oromdíszét, hanem talmi világi tündöklésekben, kétes értékű emberi hivalkodásban." Itt kifejtett summázata tekinthető lelkipásztori ars poeticájának is: „Sokszor jut az egyház abba a kísértésbe, hogy magát földi vagyona gyarapításával, épületek emelésével, intézmények alapításával, pénze jó befektetésével, esetleg külső, gazdasági, politikai konjunktúrák kihasználásával, lélekhalászattal, eszközökben nem válogatós térítésekkel erősítse, építFarkas István összegyűjtött prédikációi: Farkas István: Krisztus nyomában. — Farkas István ref. püspök evangéliumi bizonyságtevései. Miskolc, 1940.