Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

Mindenekelőtt a miskolci reformátusok lelki életéről, az egyházközség teológiai irányáról kellene néhány szót szólnunk. A két világháború közötti reformátusságot leginkább a „történelmi kálvinizmus"nak és az „általános keresztyének"-nek nevezett irányzatok vitájával szokás jellemezni, mely elsősorban a belmisszió kérdése körül bontakozott ki.

9 Megítélésünk szerint a miskolci reformátusok helye valahol a két álláspont között kereshető, melyet ha röviden jellemezni akarunk, első helyen az elmélyült hitéletet, illetve az annak minden eszközzel történő fellendítését kell kiemelnünk. A missziós tevékenység természetesen más korszakokban illetve más gyülekezetekben is jellemző volt, a térségben ennek szerepe 1920 után jelentősen felértékelődött, ami különösen a hívők szervezett közösségeiben, a különféle biblikus célokkal alakult egyesületek aktivitásában ragadható meg. Fontosnak véljük azonban, hogy mindez nem egyszerűen egyházi felfogásnak tekinthető, hanem úgy is, mint a miskolci reformátusságnak az 1920-as, 1930-as évek korkérdéseire adott válasza. Ugyanakkor többnyire vigyáztak arra, hogy ez a folyamat ne a hagyományos egyházi élet visszafejlődéséhez vezessen, hanem a belmisszióval a kettő szerves egységet alkosson. Leegyszerűsítve a képet, úgy is fogalmazhatunk, hogy a tiszáninneni egyházkerület nemcsak földrajzilag helyezkedett el Budapest és Debrecen között, hanem sok vonásban egyesítette a Tiszántúlnak - elsősorban Baltazár Dezső nevével fémjelezhető - a magyar kálvinizmus autonómiájára, függetlenségi hagyományaira támaszkodó felfogását, illetve a Horthy-rendszer jellegéből fakadó, az egyházi életet nagyfokú állami szerepvállalással is párosító álláspontját, melyet leginkább Ravasz László nevével szoktak összefüggésbe hozni. Az egyházközség vezetői közül a korszakban kiemelkedett Enyedy Andor, akinek személyisége döntően határozta meg a reformátusság lelki arculatát. Enyedyt 1922-ben választotta meg lelkészének az egyházközség presbitériuma, de lakásproblémái miatt csak 1924-ben foglalhatta el helyét a városban. (A miskolci lelkésszé 1920-ban beiktatott Révész Kálmán

10 1931-ig volt az egyházkerület püspöke, őt kö9 A vitáról többek között Id.: Bolyki János - Ladányi Sándor: A református egyház. In: Lendvai L. Ferenc (szerk.): A magyar protestantizmus, 1918-1948. Bp., 1987. 25-127. p. (továbbiakban: Bolyki-Ladányi, 1987.) 44-59. p.; Pál László: A történelmi kálvinizmus. In; Ladányi Sándor (szerk.): Emlékkönyv Sebestyén Jenő születésének 100. évfordulójára. Bp., 1986. 151-184. p. Stb. 10 Ld. erről pl.: Magyar Jövő, 1920. 235. sz. 2. p.; Pr.jkv. (A) 1920. 8S