Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

Miskolcon is az egyház életét csaknem száz esztendőn át. Itt is, mint általában, sok hasznos dolgot alkotott, különösen oktatási és szociális téren, amit legtöbbször összekapcsolt. Talán az elért szép eredmény okozta, hogy a bomlás jeleit - ha mutatkoztak is korábban - csak a századforduló táján (Miskolcon csak az után) kezdték észre- és komolyan venni. A nemzeti liberalizmus eszméje iránt túlzottan elkötelezett református egyház tömegeket vesztett el, amikor a társadalom különösen a szociális igazságtalanságok következtében - kiábrándult a politikát meghatározó eszméből. A miskolci eklézsia életében is kiemelkedő szerepet játszottak azok a művelt nemesek, akik a városi, a megyei vagy éppen az országos közéletben is rangos helyet foglaltak el. A Négyesi Szepessyek a XVIII. század folyamán voltak támaszai a gyülekezetnek, Ferenc az új templom telkének adományozásával koronázta meg 1784-ben családja pártfogó tevékenységét. A Vay család több főgondnokot is adott az egyházközségnek. Közülük is a legtöbbet munkálkodott gróf Vay Ábrahám (1789-1855), az országos politikai közélet kiemelkedő alakja.

6 Előbb borsodi alispán, majd máramarosi főispán lett, 1830-ban grófi rangot kapott. Széchenyi István ajánlata után nyolcezer ezüst forinttal elsőként járult hozzá az Akadémia felállításához, a magyar kereskedelmi társaságot húszezer forinttal támogatta. Vayt 1819-ben választották miskolci főkurátornak. A kortársak így jellemezték munkásságát: „Harmincöt éves kormánya ezen nagy férfiúnak egyházunk legvirágzóbb korszakát tünteti föl".

1 Vay Ábrahámot Dániel fia követte. Mindketten különösen az iskolaügy területén buzgólkodtak, alapítványaik jelentősen hozzájárultak annak fejlődéséhez. A Szathmáry Király család is több főgondnokot adott az egyháznak, azonban a família hölgy tagjai a férfiak buzgóságát messze meghaladó módon tevékenykedtek elsősorban a nőnevelés, a szegény- és árvaügy felkarolásával. A „Cato melléknévvel nevezett nagy tudományú s a megyei életben nagy befolyással bírt" Ováry Fodor Miklós ugyancsak elkötelezett támogatója és meghatározó egyénisége volt az eklézsiának. Szintén a század első felében volt tevékenységi színhelye az egyházi közélet Palóczy Lászlónak (1783-1861), aki a reformkor egyik legjelentősebb 6 Életéről többek között Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. Bp. 1914. 1002-1003. p., Dobrossy István: Vay Ábrahám és a Magyar Tudományos Akadémia alapítása. (A Vay család szerepe Borsod vármegye történetében.) Tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról. Miskolc, 1997. 49-90. p. 7 Sárospataki füzetek 1859. 981-982. pp. 8 Sárospataki füzetek 1859. 981-982. pp.