Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

Sárközi Dohi Bálint a város iskolamestere. 1602-ben Szenczi Molnár Albertnak ír levelet Félegyházi Máté, aki ekkor a miskolci iskola igazgatója, és az iskolába betörő német vértesek megsebesítik. A következő adat 1626-ból származik, amikor Padányi Mihály, a későbbi diósgyőri prédikátor látja el az iskolarektori hivatalt. 1658-ban és valószínűleg 1659-ben is egy bizonyos Ladmóczi István, korábbi sárospataki diák, 1686-ban és utána nem tudjuk, meddig, a Debrecenben végzett Debreczeni Ember András a miskolci iskolarektor. 1702-ben Simándi István, 1708-ban pedig az a Buzinkai Mihály tanít a város iskolájában, aki korábban hosszú időn keresztül töltötte be a második prédikátori tisztet. Érdekes módon tehát mind a két irányban való mozgás megfigyelhető: a lelkész - igaz, hogy csak második lelkész - is lehet később tanító, noha a másik irány a gyakoribb, vagyis a rektorok gyakran lesznek később lelkészekké. A prédikátor és a rektor között nincsen egyenlőség; már az 1567 februári debreceni zsinat XL. cikkelye elrendeli, hogy az iskolák rektorai és tanítói lelkészeik iránt köteles engedelmességgel és alázattal viseltessenek; a LXV. cikkely pedig, hogy ruházatukban a tisztes középszerre vigyázzanak, s a tanulni nem akaró tanítványokat ne tűrjék meg. Az 1595-ös felsőmagyarországi cikkelyek is rendelkeznek arról, hogy a tanítók és tanulók a lelkészeknek engedelmeskedjenek, elégedjenek meg a lelkészüktől kapott élelemmel, szorgalmasan és értelmesen tanítsanak. A lelkész és tanító közötti különbséget a jövedelmeik közötti különbség is mutatja. Emellett azonban a prédikátor köteles volt asztalánál vendégül látni az iskolamestert. Az iskola, az oktatás belső rendjéről értesít az a városi statútum, amelyben megszabják a diákok tandíját. Eszerint vannak úgynevezett abecedarius gyermekek, rudimentisták, vannak etimológiai, grammatikai, szintaxista pétai, orátori és logikai osztályok is - mindez egy fejlett, többszintű oktatási rendszerre utal. Mivel a források nem említenek sehol egy tanítónál többet, feltehetőleg a felsőbb osztályosok oktatták az alsóbb osztályokba járókat, csakúgy, mint Sárospatakon. A tanítás differenciáltságát tekintve a sárospatakitól csak abban különbözik, hogy Patakon vannak lelkészképzéssel foglalkozó osztályok is. A tandíj valószínűleg fontos része volt az iskola fenntartási költségeinek, ezért egyrészt különbséget tesznek vidéki és miskolci diákok között a miskolciak javára, másrészt a felsőbb osztályok diákjai egyre többet kötelesek fizetni. Az oktatás színvonaláról nem maradt fenn adat, illetve csupán közvetettnek tekinthető az a megjegyzés, amely szerint 1650-ben Nagy-