Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

lását követően azonban az iskola egyre jelentősebb fejlődését regisztrálhatjuk a források tükrében. Bár az adatok legnagyobb része a XVII. század második feléből és a XVIII. századból való, a peregrináció irányának a változása már az 1560-as években megtörténik. Ebben az évtizedben Wittenbergben négy „miskolci" előnevü diák tanul, azaz pontosan annyi, mint amennyien a XVI. század első felében összesen Bécset és Krakkót látogatták. A XVII. században pedig hét ilyen előnevű diákot jegyeztek be a wittenbergi egyetemi anyakönyvbe. Az első Miskolcon tanítók egyike lehetett az a Sárközi Dohi Bálint, aki 1587-ben miskolci rektorság után megy Rákóczi Zsigmond pénzén Wittenbergbe tanulni. Az az 1598. januárjában hozott magisztrátusi határozat, amely a lelkész és a tanító jövedelmeiről rendelkezik, megemlíti, hogy minden a „régi törvény szerint" történik, tehát mindez egy jól kialakult gyakorlatot mutat már a XVI. század végére. Ilyen módon nagyjából megrajzolható a korabeli miskolci iskola képe. A különböző lelkészi gyűlések anyagaiból tudjuk, hogy 1648-ra a tiszáninneni kerületben a miskolci iskola az úgynevezett „nagyobb városi iskolák" közé soroltatik a rimaszombati, szikszói, tállyai, szántói és ungvári iskolákkal együtt - ez a besorolás már önmagában is mutatja, hogy az iskola jelentős fejlődésen megy át a megelőző évtizedekben. Ugyanez a rendelkezés külön veszi számba a partikuláris iskolákat, ami pedig azt jelenti, hogy erre az időre Miskolc iskolája már nem tekinthető partikulának. Az iskola fenntartásáról, mint az egyházról magáról is, a konzisztoriális rendszer értelmében a városi tanács gondoskodik. így a tanács rendelkezik 1655-ben az iskolamester asztaltartásáról, egész jövedelméről és az iskola karbantartásáról is. Bőkezű földesúri patrónus hiányában azonban nincsen az iskolának magánvagyona vagy állandó jövedelemforrása, mint például a sárospataki kollégiumnak. Ezért léte fenntartását illetően ki van szolgáltatva a magisztrátusnak. A XVII. század második felétől kezdve az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a város valóban gondoskodik az iskolájáról, mert az épület folyamatos bővítésének vagyunk a tanúi, ami bizonyosan összefügg az oktatás anyagának és színvonalának a növekedésével. Az iskolában, noha állandóan gyarapodik, mégis hosszú ideig egyetlen iskolamester marad. A másfél évszázad alatt Miskolcon működő iskolamestereknek csak részleges névsorát ismerjük. Az 1580-as évekből két rektort is ismerünk név szerint: 1584-ben egy Varsányi Pál nevű férfi, 1586 és 1587 között pedig az előbbiekben már említett