Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A tetemvári deszkatemplomok (Olajos Csaba)

kai, amelyek az egyház törekvéseinek művészi kifejezését koronként meghatározták. Ali ez elsősorban a templomok alaprajzi elrendelésére, amelyhez liturgiái szempontokból is ragaszkodni kellett. A román és gótikus korszakoknak főrangú pártfogók által emelt kőtemplomai szolgáltattak mintát a vidék főtemplomainak ... "

19 A tornyok, különösen a kőtornyok fasisakjainak főmotívuma, a kiugró konzolokon nyugvó, körülfutó védőfolyosó a nyugati erődítéstechnikából származik. A tornácos torony egyik különleges változatán a sarkokra négy újabb, kisebb torony van illesztve. Ez a négy fiatorony jellemző és kedvelt motívuma az erdélyi, főleg a kalotaszegi és a Partium-béli magyar faépítészetnek. Majdnem egyöntetű az a felfogás, amely a négyfiatornyos toronytípusban nyugati hatást, a kőépítészet stílusának szembeszökő befolyását látja. Ez a motívum érdekes sajátja a gótikus építészetnek és a XPV-XV. században Európa északi és nyugati felén sokféle változatban volt ismeretes. A magyarországi fatornyok viszont nem ezeket vették mintául, megvoltak azok közelebb is igen sok helyen, különösen a szász városi templomok kőtornyain. „A négyfiatornyos, tornácos toronysisak tulajdonképpen két lényeges és feltűnő alkotóelemből van összetéve, az egyik a tornácos sisak, a másik a fiatorony... a két elem külön-külön előfordul ugyan a szász emlékeken, de együttesen soha... A két elem összeforrasztása azonban feltétlenül a magyar faépítészet műve volt, amelynek jellemző és kedves motívuma vált belőle új formájában. A nép fantáziáját különösen megragadta ez a típus, Jézus és a négy evangélista jelképének magyarázta és szívesen ragaszkodott hozzájuk "

20 Eleinte valószínűleg a tornácos sisaktípust alkalmazták, aztán az újonnan készültekre a négy fiatornyos, városi kőtorony mintája nyomán négy kis fiatornyot helyeztek. Ezek szögletesek vagy kerekek voltak és főleg a kalotaszegi és tiszántúli faépítészetben jelentek meg. A gótikus építészet korában tűnnek fel Európa-szerte a magas hegyes formájú, különféle kúp- vagy gúla alakú toronytetők, melyek felépítése kitűnően megfelelt a faépítészetnek és így gyorsan elterjedtek a népi ácsművességben. A magyar építkezés körében főként a boronafalas és a sövényfalú építési módok voltak elterjedve, de ennek az építésmódnak eltérő válfaját is megtaláljuk, amely nagy, széles, vízszintesen elhelyezett vastag deszkákból állt. Ilyen móddal készülhet19 Balogh Ilona: Magyar fatornyok 1935. 85. p. 20 Balogh, 1935. 87. p.