Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A tetemvári deszkatemplomok (Olajos Csaba)

hetet vesz igénybe. Nagyon sok történelmi nevezetességű muzeális érték került már eddig is napvilágra. Az Úrasztala alatt közel kétszázéves fafejfákat találtak, amelyeken kopott, égetett betűk beszélnek a régi emlékekről. Értékes történelmi emlékek nagy része a miskolci múzeum birtokába került, így többek között az az értékes felirat is, amely világosan rámutat a fatemplom keletkezésére, hogy a templom 1724ben épült. Maga az Úr asztala az egyház birtokába marad. Igen megkapó az a látvány, amikor a hívek mindegyike elvisz magával egy-egy zsindelydarabot ereklyeképpen, hogy ezzel a ragaszkodásával is kimutassa szeretetét az összeomló fatemplom iránt

14 Huszadik századi templomépítészetünk egyedüli és jellegzetesen egyedi alkotása a miskolci Deszkatemplom, mely a legősibb magyar népi faépítészet szerkesztési elveit és elemeit ötvözi a modern építészeti, liturgiái igényekkel, követelményekkel. A korszak „a századforduló építészete" fogalom alatt ismert. Ez az a korszak, amelynek útkeresései, bukdácsolásai formálták mai építészetünket. Építészeink különböző irányokban keresték az új igényekhez, új funkciókhoz, a felfedezett új szerkezeti anyagokhoz, a vashoz, a vasbetonhoz a megfelelő formanyelvet. Voltak építészek, akik a történelmi stílusirányzatok felé, voltak, akik a Távol-Kelet mesés világához, míg mások a modern építészet felé, vagy a nép építészetéhez fordultak ihletet keresni. Ez az a kor, amikor egyik pillanatban ezeréves magyarságunkat ünnepeltük, de az I. világháború katartikus hatása következtében már el is sirattuk azt. Népi építészetünk, közte a fatemplomok, fatornyok építészete felé először a néprajztudomány figyelme fordult, csak ezután követte őket a századforduló építész nemzedéke, élükön Kós Károllyal és Thoroczkai Wigand Edével. Ok voltak azok, akik művészi hitvallásként fordultak a népi építészet és annak is legsajátosabb ága a faépítészet felé, hogy ennek alapján fejlesszék ki a régóta keresett monumentális magyar építészetet. Munkájukban a felfedezett ősi formák által a századforduló szépségigénye és a háború előtti magyarság aggódó, remegő nyugtalansága kereste kifejezési formáját. Ok voltak azok, akiknek kutatásai, illusztrációi, rajzai által vésődtek be ezek a magyar építészeti emlékek a köztudatba. Ez a korszak nevelte építésszé Szeghalmy Bálintot is, aki Nagyváradon született 1889. április 21-én a család kilencedik gyermekeként. 14 Felsömagyarországi Reggeli Hírlap, 1937. szeptember 14.