Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A tetemvári deszkatemplomok (Olajos Csaba)

OLAJOS CSABA A tetemvári deszkatemplomok Az első templom építési idejére hiteles adat nem áll rendelkezésre, csak szájhagyomány útján Bató István elmondása alapján maradt meg az 1637. Szeptember 13-i átadási ünnepség időpontjáról: „Hogy a templom 1637-ben épült, szüléinktől, ők ismét szüleiktől, azok pedig 1759-ben Négyesi Szepessy István főgondnoktól hallották". Az első hiteles információnak a város 1698-as jegyzőkönyve tekinthető, amelyben feljegyezték, hogy : „Ebben az esztendőben zsindelyezték meg a Külső Temetőben lévő Isteni szolgálatra rendeltetett helyet." 1 Ez a templom valószínűleg csak ravatalozás céljára szolgált. Feltéte­lezhetően fatemplom volt, de közelebbi adat az épületről nem áll ren­delkezésre. Egyszerűségére utal id. Faragó János főbíró 1724-ből származó magát igazoló kijelentése: „az Uj Temetőben az Isten Tisz­teletre rendeltetett szent hajlékot nem úgy mint volt, szépen megépít­tettem"." Az első templom kialakítására Balogh Ilona Magyar fator­nyok című könyvéből valamint Várady József Tiszáninnen református templomai című könyvéből következtethetünk. A magyar építkezés körében főként a boronafalas és a sövényfalú építési módok voltak elterjedve, de ennek az építésmódnak eltérő válfaját is megtaláljuk, amely nagy, széles, vízszintesen elhelyezett vastag deszkákból állt. Ilyen móddal készülhettek mindazok a templomok, amelyeket „desz­kából épült templom"-nak neveznek. Balogh Ilona 1034 templomot vizsgált meg. Elenyésző hányaduk, 11 templom volt kifejezetten deszkatemplom. Ebből 4 valósult meg a Dunántúlon, 3 Erdélyben, 1 a Tiszántúlon és 3, a miskolci-, a szirmai­valamint a sátoraljaújhelyi templom a Felvidéken. A Várady József feldolgozásában lévő több száz református temp­lom közül kb. 32 tekinthető analógiának. Aggtelek, Alacska, Bódva­lenke, Gömörszőlős, Imola, Izsófalva, Jósvafő, Kovácsvágás, Ládbe­1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a 1. k. 55. 2 Nyiry Dániel: A tetemvári Deszkatemplom építési ideje. Református Egyházi Érte­sítő (A továbbiakban: REE.) 1932. XXII. évf. március 15.

Next

/
Thumbnails
Contents