Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A Tetemvár Miskolc XVI-XIX. századi topográfiájában (Gyulai Éva)

élet, a város terjeszkedésével a temető és templom, valamint a Tetemvár egyszerű, pincére épült lakóházai elvesztették város széli helyzetüket, s mint enkláve őrzik Miskolc sok évszázados történelmét. * * * Arok és kapu A Tetemvár mint földrajzi név sokkal később jelent meg Miskolc topográfiájában, mint a környék számos más helyének elnevezése, hiszen csak a XVIII. század folyamán bukkan fel a város írott kútfőiben; ugyanis a temető - mint objektum és intézmény -, melyről a nevét vette, csak a XVII. század közepén létesült. A környék helyét Miskolc topográfiájában a kezdetektől az határozta meg, hogy a település lakott szélén húzódik, a határt, a gazdálkodás helyszíneit kötötte össze a város belterületével, az extravillanumot az intravillanummal. A határnak ez - a településtől északra eső része már a középkortól a távolsági közlekedés egyik fontos pontja volt, a Pest felől észak felé tartó, s Miskolcon áthaladó országút itt hagyta el a Szinva-parti helységet, s vezetett tovább Szentpéteren át a Sajó-réven keresztül Észak-Borsodba, egyenesen pedig távolabbi észak-magyarországi vidékekre, főként Gömörbe. 1864-ben, amikor Pesty Frigyes összegyűjtötte az országban használt földrajzi neveket, s tudakolta eredetüket is, a miskolciak így magyarázták a Szentpéteri kapu nevét: „Mivel erre viszen ki Miskolcból az országút Szentpéter fele, Gömör vármegyével erre tartatik fel a közlekedés."

3 1830 körül egy bécsi utazó egyenesen a felső-magyarországi bányavidékre vezető útnak mondja, amikor az írja: „a szomolnoki országút Miskolcról Sajószentpéteren át vezet".

4 Az országutak és a város találkozási pontjaiban a középkor legvégén, a kora újkor első évtizedeiben a nagyobb városok mintájára Miskolcon is kapuk létesültek. Ezek részét képezték a város sáncának, ennek az egyszerű, mezővárosi kerítésnek, palánknak. A miskolci kapukat nem a szabad királyi (kulcsos) városok, sok helyütt máig fennmaradt városkapuinak mintájára képzelhetjük el, hiszen itt nem 3 Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Szerk.: Tóth Péter. Miskolc, 1988. (A továbbiakban: Pesty, 1988.) 211., 214. pp. 4 Die Schinöllnitzer-Straße von Miskolcz führt zuerst nach dem Orte Szent Péter. Krickel 1830. 141. p