Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

konstatálta, hogy „már egy hónapja" nem képes áthelyeztetni a számára kényelmetlen lelkészt, és kérte, hogy az AEH nyújtson ebben központi segítséget. A lelkipásztor több beadványban követelte, hogy ha bárkinek problémája van az egyházközséggel, annak ügykezelésével, akkor ne csak személyére, hanem a presbitériumra, a bizottságokra stb. is terjesszék ki a vizsgálatot. Ilyen előzmények után április végén hívatták össze az egyházmegyei bíróságot, hogy rábizonyítsák Szilágyi Istvánra vétkességét, és alapot találjanak elmozdításához.

128 Az egyébként jogi végzettségű lelkész azonban ismerte a vonatkozó egyházi törvényeket, és például az elévüléssel védekezett, mely szerint olyan dolgokat akarnak a fejére olvasni, melyekért már nem vonható felelősségre. Az egyik vádpont a pénzbeszedésre vonatkozott, miszerint a vonatkozó előírásokkal szembeszegülve adományokat gyűjtöttek a templomon kívül, házaknál. Sokkal kényesebb terület volt a lelkész politikai beállítottságának vizsgálata, illetve 1956-os szerepvállalása, bár Szilágyi hangoztatta, hogy elfogadja az Egyezményt, s az állam iránt lojálisán viselkedik. A bíróságon elnöklő Rásky azonban jól emlékezett arra, hogy az ötvenes években milyen nézeteltéréseik voltak, éppen ő szólította fel Szilágyit, hogy mondjon le az egyházkerület diakoniai előadói posztjáról. Ennek oka pedig Szilágyinak az 1953. évi lelkipásztori konferencián elhangzott felszólalása volt, melyben bírálta a pártállamba illeszkedő egyház tevékenységét. (Mellesleg 1962-ben azt vetették a szemére, hogy egy ilyen aktív ember miért nem szól soha hozzá a Hazafias Népfront előadásain, pedig ez elvárható lenne, különösen, ha „1956-ban ennyire aktív tudott lenni".) Ezt követően kihallgatták mind a 24 presbiteri. Vallomásaikból teljes egyetértés rajzolódik ki a lelkész támogatásával kapcsolatban. Mindenki hangoztatta, hogy Szilágyi a népi demokrácia híve, pénzügyi visszaélései soha nem voltak, de arra senki nem akart emlékezni (még a gépelő Manda Sándorné segédlelkész sem), hogy ki fogalmazta a presbitérium március 25-i nyilatkozatát. Érdekességképpen felidézzük Krajnyák József kiállását, aki bár 1946 óta volt aktív presbiter Miskolcon majd a Tetemváron, nem akart emlékezni sem az 1956-os memorandumra, sem arra, hogy Ravasz László körlevelét Szilágyi felolvasta volna. A bíróság végül a határozathozatalt elnapolta és további bizonyítékok gyűjtése mellett döntött. 128 B.-A.-Z. m. Lt. (Mes.) XXIII.-l/c. 32/1962. sz.