Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

az egyházkerületek összevonását. A Péter János közreműködésével születő program pontos rajza egy, az egyházat minden oldalról (állami kapcsolattartás, megélhetés, oktatás, egyházi élet, egyházi vezetők stb.) zsugorítani igyekvő szándéknak. Mindez természetesen a régióban sem maradt visszhang nélkül, s a pataki teológia megszüntetése elleni tiltakozás már általánosan jellemezte a lelkészek és világi egyháztagok általános hangulatát, melyet súlyosbított, hogy Enyedyt éppen a legválságosabb helyzetben döntötte le a lábáról a betegség. A kis Miskolc-Tetemvári gyülekezet pedig még szinte fel sem ocsúdott az iskolák államosítása okozta sokk hatása alól, amikor 1950-ben a hitoktatás új állami szabályozása (vagyis az önkéntes - és jól megfigyelt - beiratkozás) „töltötte el nagy szomorúsággal" a presbitériumot, mely ebben a helyzetben a konfirmációs előkészítés intenzívebbé tételéről és a családi események szerepének növeléséről döntött.

101 Amikor pedig 1951 nyarán kitudódtak a pataki teológiával kapcsolatos tervek, ők is az aktivitást választották. Papp István presbiter például így fogalmazott: „egyházközségünk minden más feladata előtt tekintse kötelességének a sárospataki főiskola megmentését és fenntartását, s erről hozandó határozatát küldje meg az egyházkerület elnökségnek valamint a testvér miskolci gyülekezeteknek is."

102 Nem rajtuk múlt, hogy nem jártak sikerrel. Ami pedig a földek „felajánlását" illeti, még a tetemvári egyházközség megalakulása előtt kapta meg a központi presbitérium az egyházmegye esperesének körlevelét, melyben a „magas adóteherre" és a földtulajdon megtartásának anyagi nehézségeire való tekintettel kérte, hogy azokat - az állam által nyilvánvalóvá tett elvárásnak megfelelően ajánlják fel megvételre. A presbitérium érezte a burkolt államosítás tényét, de a javaslatot egyhangúan megszavazta.

103 De megkezdődött helyi szinten is a régi vezetők leváltása, például Nagy József, Tussay János, Fodor Lajos stb.

104 A Tetemváron egyébként további apróságok is sok bosszúságot okoztak az egyháznak. 1951 elején például a lakáshivatal akarta igénybe veszi a Petőfi-téri gyülekezeti termet, máskor a temetkezési vállalat egyszerűen lefoglalt raktár céljaira egy helyiséget a Deszka11 Pr.jkv. (T) 1950. október 27. 12 Pr.jkv. (T) 1951. július 29. A kérdésre részletesen pl.: Kormos László: A református egyházi földek „eladása" 1949-ben. In: Református Egyház, 1991. 7. sz. 146-157. p. w Szilágyi (1998), Bojtor, 1996. 223. p.