Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

hetes „család napját", bibliatanfolyamokat is stb. Szilágyi István már 1950-ben bevezette például, hogy az úrvacsoraosztást nem az istentisztelet részeként, hanem külön úrvacsorás istentiszteleten tartották, biztosítva ezzel az alkalom szentségét és meghittebb voltát. A gyülekezet 1950-es években megfigyelhető lelki-szellemi életével kapcsolatban elmondhatjuk: a lelkipásztor kezdettől komolyan vette, hogy gyülekezete ne csak egyházigazgatási egység, hanem valóban szellemileg is összetartó, családias közösség legyen. Több körlevelet intézett gyülekezete tagjaihoz, melyben az ebből fakadó szellemi áldásokra és kötelezettségekre figyelmeztette mind az „Istennek mintegy 2300 drága gyermekét". 1950. szeptember 10-i körlevelében a gyülekezeti élet főbb kérdéseire világított rá, és a hívő embernek a keresztség, úrvacsoraosztás, esketés, temetés, konfirmáció alkalmával követendő magatartását részletezte. A templomi igehirdetések hitébresztő, a hétköznapokban is hitvalló keresztyén életre sarkalló jellegét a kortárs beszámolók is megerősítik. Jellemző, hogy a belvárosi és tetemvári gyülekezetben egyaránt szolgáló segédlelkész sem volt hajlandó soha „rögtönözni", Szilágyi Istvánhoz hasonlóan rendszeresen és sokat készült az igehirdetésekre.

91 A lelkipásztori igehirdetésekről pedig egy 1956 tavaszán készült prédikáció alapján alkothatunk képet, melyet egyébként az egyházmegye valamennyi lelkészének el kellett készítenie egy megadott igehely alapján. Szilágyi prédikációjáról benyomásunk szerint helytálló volt Hegedűs Imre kistokaji lelkipásztornak esperesi felkérésre írott bírálata, amikor hangsúlyozta, hogy „meglepő, új gondolatokat hoz elő, nagy mélységeket is jár, mégis egészen közel hozza tárgyát a hallgató szívéhez. Annyiban van fölötte a hallgatóságnak, amennyiben megbízatása erre feljogosítja, s ezt öntudatosan cselekszi, de mindig érezzük, hogy a hallgatóval együtt tusakodik, együtt látja a nehézségeket, együtt pirul a bűnökért, de együtt ér el az ujjongó megtapasztalásig, hogy Krisztussal szeretni és Krisztusért szeretni a felebarátot lehetséges és ennek a parancsnak a teljesítése kiváltság."

92 Szilágyi István közvetlen, ugyanakkor tértől és időtől elvonatkoztatható fejtegetései mellett számos lelkipásztor kortársa mást hozott ki a feladatból és sokkal inkább felettesei vagy a politikai rendszer elvárásainak, s nem gyülekezete lelki szükségleteinek kívánt megfelelni. A tetemvári lel90 Szilágyi (1956); Református Egyház, 1950. 2. sz. 24. p., 1951. 9. sz. 31. p. 91 Karasszon (1998) 92 SRKLt. R.D. IV. 6/2. (1956)