Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

sületek (Református Gimnáziumi Diákszövetség, cserkészcsapatok) sem, a belügyminisztérium ezeket is feloszlatta.

75 De nem volt sokkal több szerencséjük a reformátusok összetartozását oly sikeresen munkáló, az egyház lüktető életét létével bizonyító sajtó fellendítésével sem. Az Egyházi Értesítő halódása majd megszűnése után 1948 júliusától négyoldalas havilap kiadásával kísérleteztek Ébresztő. Gyülekezeti körlevél címmel, mely már fejlécén is viselte, hogy címzettjei a „nagymiskolci református gyülekezetek" tagjai voltak.

76 Továbbá újabb külterületi lakott helyek (Komlóstető, Vargahegy stb.) reformátusai is szerettek volna ekkoriban istentiszteleti lehetőségekhez jutni. A tetemvári egyházközséggel kapcsolatban részletesebben kell foglalkoznunk a miskolci egyházközségek megalakulásával. Az egyházrészenként szerveződő, Kálvin Szövetségi munkamegosztás már a háború előtt csírájában hordta az önállósodás lehetőségét, mely 194748-ban a legfontosabb megoldandó kérdéssé vált. Altalánosságban azt mondhatjuk, hogy egyszerű demográfiai okok amúgy is éppen megérlelték az osztódásokat, a folyamat azonban éppen egybeesett a baloldali politikai fordulat miatt amúgy is egyértelmű szükségszerűséggel. Miskolcon a háború vége felé Enyedy Andor és különösen Kóris Lajos lelkipásztor már látták a kommunizmus veszélyeit, ezért a nagy egyházközséget veszélyesebbnek tartották a lelki élet folyamatossága, a „kis ember eltűnésének veszélye, valamint az egyház politikai ellenőrizhetősége szempontjából is.

78 1947-ben a felosztás előkészítésére kiküldött bizottság jelentését Nagy József ismertette a presbitériummal. Nem gondolta, hogy mindez tekintélyvesztéshez vezetne, ugyanis a tekintélynek nem a nagyság és a vagyon az alapja („mint régen"), hanem a szolgálat, melynek nyomán elevenebbé válik az egyházi élet.

79 Enyedy Andor fogalmazta meg legvilágosabban a két kritikus pontot, nevezetesen, hogy tudnak-e az új egyházközségek kellő javadalmazást biztosítani a lelkipásztoroknak illetve, ha a kényszeregyháztagság helyett - az akkori terveknek megfelelően - önkéntessé válik a tagság, meg tudnak-e őrizni egy működőképes létszámot? B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 14695/1945., 9403/1948. sz. Az újságnak csupán három lapszámát sikerült fellelni: HOM HTD 53.3716.1. Ld. pl. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 6397/1949. sz. Kóris, 1992. 37. p. Illetve: Interjú Kóris Lajos ny. lelkipásztorral, továbbiakban: Kóris (1998) Pr.jkv. (A) 1947. augusztus 16.