Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

A többi felekezethez fűződő viszony kérdésében csak a legfontosabbra, a római katolikusokra térünk ki. A miskolci reformátusok hangsúlyosan a magyar kálvinizmus szellemi hagyományait kívánták folytatni, a protestáns-katolikus felfogás érzékeny pontjaiban is vállalták meggyőződésüket. A két nagy történelmi egyház féltékenyen tekintett a másikra, ezért érintkezéseikből legtöbbször vitatkozások keletkeztek. Enyedy Andor egyik cikkében e viták lényegét „Róma türelmetlen és kíméletlen egyházpolitikájából" származtatta, mely csak szűklátókörű felekezeti érdekeit hajlandó figyelembe venni.

52 A legnagyobb vihart 1933-ban az az eset kavarta, amikor egy fiatal miskolci segédlelkész, Szabó István hosszú történeti tanulmányt publikált a Szent Jobbról, és kritikai bizonyítékok sorát vetette fel, amelyek a katolikus ereklye hitelessége és a protestánsok számára elfogadhatatlan szentkultusz ellen irányult. Bár Szabó vonatkozó írásainak

53 hangvétele megmaradt a toleráns, ám határozott vita keretei között, mégis a miskolci törvényszék vizsgálóbírája „izgatás" címén eljárást kezdett ellene, és a Református Egyházi Értesítő húsvéti számát elkoboztatta, annak ellenére, hogy az abban megjelent írás csak a Kálvinista Szemlében megjelent tanulmány másodközlése volt, s ott semmiféle probléma nem merült fel azzal kapcsolatban. Az eset rámutatott arra, hogy - mint perében a vádlott kifejtette - a Horthy-rendszerben a magyarságot sokan katolikus mezbe akarták öltöztetni, a kizárólag katolikus vallási felfogás elemeit nemzeti érzéseknek megfeleltetni, ilyen módon a magyarság tömegeit kirekesztve a nemzet fogalmából, s mindez jelentős állami-kormányzati segítséget is élvezett. Tulajdonképpen itt is ez történt: a miskolci segédlelkész szerint a tárgyak (ereklyék, Mária-szobrok, érmék stb.) a protestáns felfogás értelmében kultusz tárgyává nem tehetők - s ez minősült az „állam rendjére veszélyes" tevékenységnek. A bíróság a nemzeti-politikai illetve vallási eszméket ötvöző jogfelfogás jegyében Szabót bűnösnek találta és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az esetet az tette igazán érdekessé, hogy hasonló vagy sokkal erőteljesebb hangvételű felekezeti elfogultság nap mint nap jellemezte a katolikus sajtót, ha azonban a reformátusok kifejtették saját felfogásukat a katolikus kultusz egyes elemeiről (ezúttal 52 Pr.jkv. (A) 1939. február 6.; Enyedy Andor: Reformátusok - római katholikusok. In: Református Egyházi Értesítő, 1932. december 15. 11-12. p. 53 Ld. pl.: Szabó István: „Imádság Szent István király jobbkezéhez." In: Református Egyházi Értesítő, 1933. március 15. 3-6. p., István király jobbkezének kalandos története. In: Uo., 1933. április 15. 7-14. p. stb.