Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

gyarság, a magyar nyelv, a függetlenség, önállóság védelmét. A kisdiák mindig felnéz a nagyobbakra, különösen ha azok kitűnnek valamivel. így ebben az Olvasó és Önképző Magyar Társaságban a költő Telegdy Pálra, Hőke Károlyra. Ebben az Önképző Társaságban is első volt Miskolcon a református egyház iskolája. De működött Miskolcon az iskolán kívül is tudós társaság, a Major utcai Tudós Társaság, később Szemere Bertalan kezdeményezésével Borsodi Olvasókör. Ez Kun János portáján kapott helyet, igazgatója Szemere Bertalan, a megye másodalispánja, jegyzője Kun Lajos. Ez az a Kun család, amely Miskolcon oly nagy szerepet játszott mind a református egyház, mind az iskola, mind a város közéletében. A megye követei részt vettek a reformországgyűléseken, Palóczy már az 1825ös országgyűlésen támogatta a magyar nyelv kérdését, volt a városnak színháza, a megye és a város élen járt a haladásban, „vezérvármegye" volt. Ezeknek hatása érlelte, nevelte Lévayt, hogy a kollégium elvégzése után egy évig - 1845/46-ban az iskolában a grammatikai osztály tanítója legyen. Közben jogot is hallgatott Miskolcon. Már ekkor kezdett írogatni a Garay János által szerkesztett Regélő Pesti Divatlapba. Első versei is 1846-ban jelentek meg. A Balázs Győző által 1935-ben sajtó alá rendezett Visszatekintés című (Életrajzom) írásában találjuk: „Itt volt a pályaválasztás ideje. Határoznom kellett: vajon egyházi pályára lépjek-e vagy világira? ...Papságra nem örömest gondoltam, valamint arra sem, hogy tanulmányaimat Patakon folytassam, annak Collégiumához, nem is tudom miért, engem semmi rokonszenv, vagy kötelék nem vonzott. Aztán a prókátorságról beszéltünk szüleimmel. De aziránt se én, sem szüleim nem viseltettünk valami különös előszeretettel. Tehát csak abban állapodtunk meg, hogy valami „világi ember" legyen belőlem, legörömestebb vármegyei tisztviselő. A vármegyei közélet valóban engem is leginkább vonzott. Szemem előtt folytak a hazafias küzdelmek Borsod vármegye termében. Ifjú lelkesedéssel csüggtem Palóczy László, Szemere Bertalan, Vadnay Lajos és több jeles emberünk szónoklatain. Megnyerte lelkemet nemcsak elragadó beszédük, hanem az elv is, melyet zászlójukra írtak: szabadelvűség. Irigyléssel és áhítattal tekintettem nemcsak egyéniségüket, hanem szereplésüket és pályájukat is, és sóvárogtam azután, hogy valaha tán még az ő nyomdokaikba léphetnék." A köztanítóság letelte után a nyár egy részét szüleinél töltötte, majd Szepesszombatiba ment német nyelvtudása gyakorlása céljából. Divat volt cseregyerekeket fogadni és küldeni a Szepességbe. így ment Lévay József is Szepesszombatiba. Innen látogatott Lőcsére, a lomnici csúcsra, majd Késmárkon megkezdhette jogi tanulmányait. Hunfalvy Pál és János tanítottak ott a jogon. A jogászifjúság csaknem teljes számban alföldi tősgyökeres magyar fiúkból állott, de odavonzotta az országos hírű professzor. Bozzai Pállal kötött barátsága termékenyen hatott az akkor rendszeresen verselgető Lévayra. Arany Toldi-jának megjelenése is ösztönözte kifejezésmódjának fejlesztését, stílusának művelését. Úgymond: „Valami új, eredeti, de mégis ismerős világ volt ez, mely előttem azokban a versekben feltárult. Mintha mindaz, amit olvastam, tárgy és