Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

közvetlenül a katonaságnak, a zabot az illető biztosnak adják át. Ugyanakkor javaik le­kötésével biztosítékot adnak. A házi pénztár viszont az összeg 1/3 részét leteszi. Vál­lalják a vállalkozók azt is, hogy „per útján a differenciát a Megyei tiszti ügyész behajt­ja". Ezen felül a miskolci Felső Piac utcában lakó Braku Bálint és Rózsa Pálné kezes­séget vállalt a szállítókért. Egy másik szerződés szerint a Miskolcon alakuló tábor élelmezésére Platter Izsák és Burger Sámuel, Burger Barnabás, valamint Klein Sámuel egy részlet kenyér 4, 1 részlet zab 7, 1 részlet 7 ezüst krajczár árban állapodott meg. A kenyér súlya 51 1/2 lat, 1 egész kenyér 103 lat. A kenyeret Miskolcon, a szénát, szalmát, zabot Miskolcon, Aszalón, Szikszón, Csobádon kell kiszolgáltatniuk. (54) Amint elválik az élelmezési szervezés a katonaitól, s előbb csak Farkassányi fe­lelős mindenéit, az elosztás átcsúszik teljesen a katonai parancsnokok kezébe. Ezt visz­szaélések is indokolják, amelyeket megszüntetendő Klapka az igazságos elosztás biz­tosítására Farkassányi mellé egy katonai biztost is rendelt. 1849. február l-jén Rakamazról kelt Klapkának az a levele, melyben igen szigorúan és határozottan intéz­kedik: „Minthogy a seregek tegnap egész délután tűzben állottak, s az éjjelen át is ré­szint előőrsön, részint pedig bivoiquen (portyán) voltak, ezért szükségesnek tartom a nagy fáradalom és hidegség némi pótlása végett bort, szalonnát és kenyeret annál in­kább is adatni, minthogy előrelátható volt, hogy ma is kinn kell nékiek maradni, mire nézve megkérem kormánybiztos urat, tessék ezen cikkekért járó összegeket kifizetni, mert éhes katonasággal nehéz az ellenséggel szembeszállni!" (55) Ekkor már csak ki­egészítő szerve volt a kormánybiztosság a hadvezetésnek. Tekintélyt csak Farkassányi személye tudott biztosítani neki. A kormánybiztosi munkakör ilyen szűkítése indokolt volt. Feltételezhető, hogy a kassai szervezésnél Irányi Dániel túlságosan sokat bízott a kormánybiztosra, még a katonai szervezés tekintetében is, pedig az osztrákok által szított nemzetiségi mozgal­mak jelentkezésével feltétlenül számítania kellett volna nagyobb ellenséges megnyilat­kozásokra is, mint a Lamberg Ferencért való misemondás. A kormánybiztosi iratok alapján az októbertől november közepéig terjedő időben a Simunics-betörés elhárítá­sa után (miután ő Morvaországba ment „a magyar hazafiság" miatt) eléggé békés álla­potok következtek, nem szólva arról a naivitásszámba menő eljárásról, amelyet októ­ber 20-án Piatelli Tranenstein munkácsi betörésekor mutatott a magyar hadvezetés. (56) Ezután rendelte Irányi Dániel a főhadiszállásra Pulszky mellé, de egyre több meg­keresés érkezett hozzá a szomolnoki bányászok és bányatársulatok részéről is, hogy a honvédelmi célokra lefoglalt repesztőport bizonyos mértékig biztosítsák a bányászok­nak, mert a bányák kénytelenek a munkásokat elbocsátani, s ez esetben számítani le­het egy „közbátorságot veszélyeztető" mozgalomra. (57) A polgári védelem meg volt ugyan szervezve, de ez csak papíron volt szép és kidolgozott, a hatékonyságáról senki sem volt biztos. A Sáros megyei közigazgatási

Next

/
Thumbnails
Contents