Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

den albiztos köteleztetnék 24 órával elébb a szükségletek iránt jelentést tenni és a hadsereg mozdulásakor elhatározni, mely ponton kívántatnak ezek meg. Ez alkalommal különös figyelemre méltó azon körülmény, hogy ezen vidék igen szegény és felette kevés élelmiszerekkel ellátvák". (37) Eddig az volt a gyakorlat, hogy a megyei kormánybiztosok (pl. Gedeon János, Torna megyei) a saját nemzetőreik ellátásának szükségeit is Farkassányihoz jelentették (38), aki gondoskodott megfelelő élelmezés biztosításáról. Nyárfy Pál, az Országos Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke a kassai puskaművesek által megvizsgált fegyverekről intézkedik Farkassányihoz (39), a kassai gondnok a kapuk és ajtók nemzeti színűre festése dolgában kereste meg a kormánybiztost (40), Sáros megye alispánja az Eperjesen összevont csapatok gyakoroltatásával kapcsolatosan kereste meg (41), hivatkozva Irányi Dániellel történt megállapodására - szemben Farkassányi elgondolásával. Dessewffy Ferenc polgármester pedig „a táborban fenntartandó jó szellem és egyetértés" érdekében kérte, hogy olyan egyének is menjenek a táborba, akik a felszereléssel foglalkoznak (42), de jelentésében a Morvaországból és másfelől érkezett gyanús levelekről is ír. De szerepel az intéznivalók közt a pozsonyi táborból odaszállított ágyuk, főzőedények stb. kérdése is. Irányi Dániel Farkassányira bízta a Pajthényi-ügy „óvatos" kivizsgálását is, aki Lambergért misét mondott (43) és egyébként is izgatott. Zemplén megye törvényhatósága pedig azt kérte, hogy a megyei nemzetőröket ne vigyék Trencsénbe a nemzetiségi mozgalmak miatt. (44) Igen sokoldalú volt a kormánybiztos munkája, s ahogy bonyolódtak és előrehaladtak az események, annál több feladatot kellett megoldania. Irányi Dániel ugyan közölte vele, hogy hadseregmozgatási kérdésekben ő és Pulszky Sándor egyértelműleg járnak el, a nemzetőröket illetőleg (45), s Farkassányira csak az élelmezés, a lőszerellátás, sőt a postai ellenőrzés (1848. nov. 29-én), hadbíró beállítása (46), a belső rend biztosítása, a fizetések kiadása stb. hárult. Hasonlóan kellett gondoskodnia az előfogatokról a csapatszállításokkor (pl. okt. 30.-nov. 4. között), az újoncok beosztásáról és ellátásáról, nyilvántartásáról (okt. 25.), a főhadfogadó helyekre való szállításáról, a másfelől érkezett csapatok lefegyverzéséről vagy felesketéséről. (47) Az első erőpróba Simunics betörésének elhárítása volt. Erre az előkészületek már a felvidéki kormánybiztosság felállítása előtt megtörténtek, hiszen Baldacci 1848. aug. 16-án adott oly rendeletet az őrnagyoknak, hogy „a felső megyékben alkalmazást nyert őrnagyok egyértelműleg a hatóságokkal az őrsereget oly karba helyeztessék, hogyha szükség van, annak önkéntes részlete helyből mozdítható, a helyben maradó pedig a belbátorság és rendfenntartásra alkalmas legyen." (48) Előfordult azonban, hogy a nemzetőrök készen álltak, de megfelelő fegyver s felszerelés hiányában nem tudták őket útnak indítani. (49) Volt eset rá, hogy egyes megyék a Simunics ellen kiküldendőket sorshúzás útján döntötték el.