Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

útjára A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei és 1957-ben A Herman Ottó Múzeum Évkönyve című periodika. Mindkét kiadvány Komáromy Józsefnek köszönhette megszületését, aki 1952-1969 között volt a múzeum igazgatója. Az évenkénti rendszerességgel megjelenő közlemények a múzeum munkatársai és az intézményhez kötődő kutatók kisebb terjedelmű Írásainak közzétételét biztosították, az Évkönyv pedig egy-egy témakör teljesebb kibontására törekvő tanulmányok kiadását. A két periodika nagy jelentőségű volt a múzeum nemzetközi kapcsolatainak megalapozásában és könyvtárának fejlesztésében is. A kiadványok több mint 400 hazai és külföldi intézménybe jutnak el a cserekapcsolatok révén. (Szabadfalvi J. 1982.) A Herman Ottó Múzeum ősi papszeri épülete már az 1950-es évek elején is szűknek bizonyult a gyűjtemények befogadására és kiállítások rendezésére. Az 1950-es években és az 1960-as évek elején többnyire művelődési házakban, párt- és tömegszervezetek székházaiban készültek az időszakos kiállítások. A múzeumépületben csak úgy lehetett kiállításokat rendezni, ha a korábbit lebontották. Az 1960-as évek végére a túlzsúfoltság már-már elviselhetetlenné vált a múzeumépületben. Ekkor tett ígéretet a kormány új múzeum építésére, de a terv nem vált valóra. (Komáromi J. 1963.) A Herman Ottó Múzeum - mint az ország más vidéki múzeumai is - 1962-ben kikerült a központi irányítás alól és a Megyei Tanács vált a fenntartójává. Ekkor döntöttek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet felállításáról is, amelynek a Herman Ottó Múzeum lett a központja. 1969-re már 9 intézmény tartozott a múzeumi szervezetbe. 1962-őt követően megduplázódott a múzeumi szakemberek száma, s ennek is köszönhetően rohamosan növekedett a műkincsállomány is. 196l-ben még csak 68579 volt az egyedileg nyilvántartott műtárgyak száma, de 197l-re már meghaladta a 100 ezret. 1962-70 között különösen a régészeti feltárómunka élénkült meg. A múzeum régészei ekkor tárták fel többek között a boldogkői várat és kezdték meg a megye késő bronz- és kora vaskori földvárainak ásatását, miközben hatalmas leletmentő tevékenységet is folytattak. Ennek során került felszínre az ároktő-dongóhalmi X-XL századi Árpád-kori temető, a sályi avar temető és a geleji középső- és késő bronzkori temető is. (Révész L. 1974, Szabadfalvi J. 1987.) A múzeum gyarapodása tovább növelte a zsúfoltságot. A helyzetet csak tovább súlyosbította az, hogy 1967. augusztus 27-e éjszakáján az épület északnyugati oldala a Szinva felöli kerékpárút mentén 9 méter magasan és közel 10 méter szélességben leomlott és egy kiállítási terem teljes anyaga zuhant a romok közé. (Dobrossy I. 1995.) A katasztrófa immáron végéivényesen szükségessé tette a felújítást és az elhelyezési gondok megoldását. Ekkor született döntés arról, hogy a Megyei Könyvtár Szabadság téri épületét a múzeum kapja meg az új Megyei Könyvtár felépülte után. Erre azonban még több mint 5 évet kellett várni. 1973-ban új korszak kezdődött el a múzeum életében. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgatóvá történő kinevezése után egy teljesen új, fiatal munkatársi gárda vet-