Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Szíve egy kis különös morzegép, dobban, ki-kihagy, kopog hangosan: a jajszavakból ábécéje van, s nem magyarul, vagy más nyelven jelez a földkerekség világnyelve ez: a szív kopog, titi...tátá... titi... anyám üzen: jajjal fejezi ki, hogy neki is volt egy édes jó fia, hatalmas, erős, vállas dalia, de mégis finom, becéző szavú S mint a pusztulás jött a háború S a fia elment, s bár az anyaszív mindig kiált és mindig visszahív, a fiú a szót nem hallotta meg, vagy ha hallotta, nem, nem jöhetett Sándor bátyám sohasem jött haza. Mennyi bánat ez! Bátyám oldalán mily boldog volna most az én anyám, de így a kedve is olyan mint a búSötét felleg az elmúlt háború! Ám a morze-anyaszív nem pihen titi-tátá.. .kiáltja szüntelen, s ha nem hallja meg másképp a világ, tinektek kiált mostani anyák, kiknek otthon van még fiatok, arca mosolyog, két szeme ragyog, iskolája a magyar egyetem, hogy orvos, mérnök, vagy tanár legyen, vagy munkahelye az üzem, a gyár ahol minden nap nagy munkába állvagy a határ, a szántóföld fiam És az anyáknak válaszolnia kell a szívjelre s mind is válaszol: Hallod megzendül, zeng, zeng, zakatol s a millió anyaszív morzejel kiáltja, hogy háború sohase kell, s már bősz vihar az anyaszív-beszéd,