Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

ki élet csendjében, békéjében élő költőket a nagyvárosok rohanó élettempójával összevetve (lásd: Üzenet Költőcske Mihálynak). A Nyugat a városi költészettel, az újítókkal foglalkozik, míg a vidéki költők hagyománytisztelők. Ez vonatkozik a tartalomra, a formára is. Természetesen megvan a „falusi költők oldaláról is a bírálat a városi költőket illetően. Míg azok lenézték a kispolgári, falusi életet, a költőket is, ezek a városi költészetet pornográfnak, érzékiséggel foglalkozóknak tartották". Szabolcska Mihály írta a kötet Előszavában: „...csinált virágok parfümje helyett az egyszerű, mezei virágok színeiben, illatában lelik kedvüket, sőt gyönyörűségüket." Ebből a kötetből több verset olvastak fel a Petőfi Társaságban. Ilyen verscímek vannak benne: Falusi ablakok, Esős nyári nap, Csend, Egy nap halála, Az Ég, Asszonyok, Anyám, Palotás Nagy István, Petőfi, Az őszi tarló, Őszi vetés, Szüret után, A falu és a temető, Kis lakásom a dombtetőn, Csokonainak panaszolom, Napnyugta előtt, Versek siratása, Tavaszi versek, Hegyi beszéd, Kisfiámmal a szobában, Ősszel egy nagy fa alatt, Hol csillag ég, Egy virágkosár, A természet képtárában, Ősszel egy nagy fa alatt, Őszi kertben kisfiámmal, Hóesés, Karácsony stb. Vissza-visszatér a kisfiú szeretete, az apai szeretet: Séta a kisfiámmal, Csendes óra, Kisfiamnak, Bölcső a határban. A kötetből össze tudjuk állítani az egész falu napi életét, az évszakok és a mezei munka napi feladatait. Ezekből az tűnik ki, hogy Szigethy Ferenc olyan lelkész volt, aki falun született, falusi gyermek volt, oda tért vissza mint felnőtt, és azokkal élt együtt, ahonnan jött. Benne élt az emberek életében és közösségében. Impresszionistának is mondta magát, de olyannak, akire a falusi élet jelenségei hatottak. Tompához hasonlította magát, aki ugyancsak falusi pap volt, s akinek lelkében hasonló versek fogantak. Időrendben a Szavalókönyv következik 1926-ban. Ebben összegyűjtött versei vannak. (Sylvester Nyomda.) Új hangok vannak az Ezüstharangszó című kötetben, melyet Farkasfalvy Farkas Gézának, az egyházkerület főgondnokának ajánlott. A bevezető vers az Ezüstharangszó, az utolsó vers: Amikor a harang szól. Ezt Sárospatakon a Fischer Nyomdában adták ki. Ebből a kötetből olvasható ki Szigethy Ferenc papi lelkülete. így ír a bevezető versben: Ezüstharangszó Szép álom volt, felejthetetlen, Az Isten lelke szárnyalt benne, Isten lelke ölelt magához S ragadt engem a végtelenbe. Ó mily édes volt ölelése, Milyen áldott volt az a Lélek Sohasem láttam Istent ily nagynak S éreztem, örökké élek.