Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)
VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL
Hét esztendős... s a pihenést Nem ismered...kicsiny kezedben Naphosszat irka, könyv, iron, Tudom, elolvasod e pár sort, Azért tehát hozzád írom. így járja be az egész frontot, az Északi Kárpátoktól Erdély határáig, de mindig hazavágyik az Avasaljára. Ha másképp nem, de képzeletben itt van nótát tanulni, szakítani rózsát. De végigkísérhető verseiből a világháború minden eseménye, csakúgy mint a Hét ország frontján című háborús naplójában, itt verseiben, a szerb fronttól, 1914-től a háború kitörésétől az orosz fronton át a román betörésig, 1916-ig, majd A csiki határszélről című kötetben a folytatása 1918-ig. Ennek a verseskötetnek Előszavában írja a kiadó az ajánlást Sáfrány Géza ezredparancsnoknak azzal, hogy ez fejezi ki a legjobban, legszebben azt a százféle érzést: „síró fájdalmat, zokogó panaszt, vágyakozó sóhajt, nevető örömöt, szerelmi vágyakat, a haza szent szeretetét, a bosszúálló lelkesedést, a magyar vér megbecsülhetetlen értékét, az élet kötelességeit, a halál diadalát... mely a »Csiki határszélen™ az ő harci kobzába vágott s hűségesen kísért minket, 10-eseket mindenütt, ahol virágok között jártunk: mindenütt, ahol a halál kaszája suhant. - A háború pusztításaiban nem csak a rossz, nyomor, szenvedés van, de van életre keltő költészet és művészet is, csak meg kell keresni s ha nehéz kővel van elzárva a költészet és a művészet kútforrása - le kell emelni a követ, hogy feltörjön az isteni láng s alkothasson a magyar nemzeti kultúra dicsőségére - mint alkotott Sassy Csaba is." Ezek a versek benne voltak nagyobbára az 1917-ben általa szerkesztett „10-es honvéd" című tábori lapban is, ahol nem valami soviniszta uszító versekkel találkozunk, hanem megszólalt az elnyomással szembeni közös indulat, érzés, ami összekötője az egymással szemben álló ellenséges táborokban élő katonáknak, embereknek. Ilyen vers volt az elhangzott Kelet felé című, de ilyen a román frontról 1917. május 9én küldött Iván beszél című vers is. Nézzük pár sorát: A fronton akkor furcsa hírek jártak, Forrongott, izott, kavargott a lég, Véres trónja összeomlott a cárnak, S fellélegzett az istenadta nép. Valami mámor forrt a levegőben, Talán a május szent szédülete, Jöttek a muszkák egy hajnalidőben Fegyver nélkül...sokan...mindegy re többen. Jött az orosz front sok-sok követe.
