Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Ha összevetjük ezt a költeményt Sassy Csaba: Három faun című versével, mindjárt látjuk, hogy a pályakezdés nem az az igazi Sassy Csaba, amit a két világháború között megismertünk, s ahogy előttünk áll akár a 28-as emberként, akár a közbeeső évek harcos, hazaszerető, és családjának élő embereként. Három faun Két faun jön le lassan a hegyen Szótalanul, fázósan, betegen, Ha egy levél hull lábaik elé, Összerázkódnak, borzongnak belé. És szól az egyik súgva, csendesen: Kiégett minden tűz a hegyeken, És én a tűznek vagyok betege, Bolondja, rabja, vad szerelmese. Mást is átvett Adytól, s ez a századelőn korhangulat volt, a halálmotívumot: a Pán haldoklása című versben Érzem végem lesz még ma, Nótás ajkam holnap örökre néma, A gondtalan, dévaj, pezsgő dalok Elszállnak, ha én majd meghalok. így jutunk el a Heten vagyunk című antológiához. Ezt is a Nyugat 1908-ban kiadott Holnap antológiája mintájára írták, de megmaradt a kötet mindig provinciálisnak, - talán nem is jegyezték másutt. Kritikáját is a helyi lapokból ismerjük. Kik írtak benne? Bán Jenő, Faragó József, Kaffka Margit, Miskolci Simon János, Péry Ilona, Reichard Piroska, Sassy Csaba. Erről a kötetről Gyárfás Ágnes részletes elemzést ad. Talán Reichard Piroskáról jó ha elmondjuk, hogy felső-leányiskolai tanár volt Kis Olgával együtt, de Kaffka Margit is tanárnő volt Miskolcon. A többiek vegyesen újságírók, ügyvédek, színi emberek. Eléggé rezignált hangon szólaltak meg, csaknem mindenik lírájában van valami világfájdalom, elidegenedés, magárahagyatottság, reménytelenség, kedélynélküliség. Mint már fentebb említettem, a kritikus, Leszih Andor azonban mindenikkel ki volt békülve, csak Kaffka Margittal nem, pedig valamennyi között ő volt a legeredetibb, a legmodernebb, ezt a modern hangot nem tudta befogadni a „bennszülött" miskolci. A garabonciások című versében így ír az új kor új költőiről: