Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

ga jut kifejezésre. De így a Csokonaival való lelki rokonságot is a Csokonai sírjánál című versében. Hogy pedig a természet változásait is megírja, a Kalendárium szonettekben című 12 részből álló ciklusból álljon itt az Október. Ebben is, mint az előző hónapokról írottakban, nem tud elszakadni a szűkebb hazától. Azt mondja el, hogy a természet is kötve van a tájhoz, az emberekhez, a sajátos kisvilágokhoz, az erdélyi sorshoz, történelemhez. Ezek úgy veszik körül az embert, hogy azok vér és hús elevenjei az ott élő embereknek. Áprily Lajos vitatja expresszionizmusát, szürrealizmusát, amire több értékelője utal. A valóságélményét emeli ki, de úgy, hogy ezek felett valami túlvilági, irreális, ismeretlen gondolat uralja lelkét, költészetét. Misztikummá érik sok versében a földi élet célja. Idézi sorait: „Csak egy út van innen a völgyből, és az a mennybe vezet." A Nocturno, Olvadó jégvirág, Nagycsütörtök versek bizonyítékok erre. Tudja, hogy beteg, halálosan beteg, annál jobban ragaszkodik az élethez, a hétköznapok apró örömeihez. így a Kóborló délután kedves kutyámmal című versben. Az angyalok citeráján című kötetében vannak műfordításai, amelyek hangvétele, a válogatott versek is valami homályos, misztikus érzésvilágot hordanak. 1935. július 9-e a dátuma annak a versnek, amely a Sírfelirat címet viseli. Ebben maga foglalja össze életművét, bár mindössze 28 éves. Úgy látszik, a nagy költők közül többen hamar elégnek a költészet művészetének tüzében: Megtettem mindent, amit megtehettem, Kinek tartoztam, mindent megfizettem, Elengedem mindenki tartozását, Felejtsd el arcom romló földi mását. A legújabb feldolgozások életművével foglalkozó tanulmányok, mai irodalomtudósok, köztük Pomogáts Béla már merészebben nyúlnak költeményeihez. „Út a kálváriához" címet viseli a kötet. De Pomogáts Béla bevezető tanulmányában címül ezt adja „Magyar költő a Kálvárián". S ebben köti Dsida Jenő sorsát, költészetét Erdély földjéhez, szellemi hagyományaihoz, az erdélyi sorshoz. Bár - mint láttuk - nem kellett élethalálharcot vívnia a megélhetésért, kedve szerint élhetett a költő művészetnek. Alkata sem volt olyan, mint Végvárié, aki a megváltozott életformát szenvedéllyel exponálta verseiben mint magyar s erdélyi sorskérdést, de nem menekülhetett el, nem bújhatott ki bőréből, ami mégis hozzákötötte, szegezte az erdélyi élethez. így vezetett útja a Kálváriához. Hadd modjam el, hogy verseinek egyes kiadásaihoz az ismert erdélyi művészek, Debreceni László (együtt ebédeltem vele a Monostori út elején Asztalos néninél), Gy. Szabó Béla adtak illusztrációkat. Tagja volt a Helikon mellett a marosvásárhelyi Kemény