Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők mint minden bánat Amely az élet ütemére támad És alantasán, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke [áriak. De találunk a kötetben olyan verset is, amely beillenne akár Ady, akár Juhász Gyula költeményei közé. Ilyen a Végrendelet: Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta csendes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve, Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton, Kétségeim az örvényekbe szórom A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek. De meg is vallja ezt a lelki rokonságot, magánosságot a Vajda János szelleméhez című versében. Mottót is ír a verséhez Vajda János Hosszú éjjel című verséből: „Testből a lélek válni készül, Mint kard, kiröppen hüvelyéből". Mélabús hangulatvilága jut kifejezésre a versének abból a sorából, amely így hangzik: „Nekünk az fáj, amire orvosság nincsen". Imre László írja: nem tud és nem is akar csatlakozni semmihez és senkihez, visszavonultan, kétségek közt él. Csupán a használni akarás, egy nemes lelki altruizmus a vágya. Erről ír Imádság és Akarom című verseiben. Elfordul a háború öldöklésétől, pusztításától: „Ami kihullott, s nem tudta, miért". Ezzel szemben a béketüzek lélekbeni égését hirdeti. Kántor Lajos idézett munkájában: Reményik, az építész fia, a bevezető tanulmányban azt az alcímet adta: „A történelmi vakság ellen" - Reményik Sándor lírája közelről. Ebben Asztalos Istvánra is hivatkozik, aki „A költő és igaz ember" címen felnőtt fiának állítja példaképpen Reményik életét és költészetét. Balogh Edgár pedig a Kis Újság 1943-as cikkében a „Reményik legendáról" szólva írta, hogy a Vadvizek zúgása című 1921-es Reményik-kötet „új forrást avatott", amely a Végvári-verses sirató-átkozódó hangjától a kisebbségi megmaradás, a türelem és munka hirdetéséig - a Korszerűtlen versek humánumáig követi a költői pályát, a „kisebbségi esztendők tanítómesteré