Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

mel. Zsigmond János tanácsolta, hogy szüleim jöjjenek ki Magyarországra. így 1921­ben jöttek ki. Anyám előrehaladott terhes állapotban. Vagonban laktak. Túrkevén kö­töttek ki. A bábaasszony a szülésre kölcsönadta az ágyát. Anyám ott szülte meg Béla nevű öcsémet. Apám állami igazgató-tanító lett, anyám tanítónő. De az állami elemi is­kola az emeletes református elemi iskola mellett egy földszintes vályogházban volt. Rekvirált lakásban laktunk egy Nagy István nevű ügyvéd sütőházában. Közelebb volt a református elemi iskola. így odajártam I. elemibe. Ködmön Gábor nevű tanítóm volt. A Klebelsberg-terv szerint új állami iskola épült a Kelet- és a Nyugatújvároson. Több erdélyi menekült tanító volt Túrkevén. Mi a nyugatújvárosi iskolába kerültünk, ott kap­tunk lakást az iskolában. Itt végeztem el az elemi iskola többi osztályát. II.-ban apám tanított, Ill-ban anyám, IV-ben összevont IV-VI. osztályban Török Lőrinc, szintén Er­délyből menekült tanító. Legnagyobb bátyám, Zoltán a helyi polgári iskolát végezte, majd Békéscsabán kereskedelmi iskolába járt. Lajos bátyám Mezőtúrra ment a gimná­ziumba. Én is ott kezdtem a középiskolát 1929 szeptemberében. Ámde 1931-ben meg­bukott a Bethlen-kormány. Apámék pedig mint erdélyiek nagy Bethlen-pártiak voltak. A képviselőválasztáson szociáldemokrata jelöltje volt a kerületnek Vértes Vilmos István személyében. A pusztatúrpásztói tanító, aki székelykeresztúri származású székelyem­ber volt, Pitó József, apámmal együtt nagy Bethlen-pártiak, olyan erős ember, hogy egy zsák búzát fel tudott tenni a kocsira, a mezőtúri állomáson felpofozta Vértes Vilmos Istvánt, mondván: „Nem fogtok itt még egyszer kommunizmust csinálni!" Ő került be képviselőnek. Azt is mondták, hogy Hoithynénak rokona. így aztán Túrkevéről men­ni kellett Pitó Józsefnek is, apáméknak is. Báró Wlassics Gyula felhívatta apámat, kö­zölte vele, hogy Túrkevéről mennie kell. Mondja meg, hova akar menni. „Ha nincs hely, csinálunk." Pitó József Miskolc, Hejőcsabán volt. Azt írták apáméknak, hogy jöj­jenek ide, mert itt hegyek is vannak, olyan, mint Erdély. így kerültünk Miskolcra. Középiskolák, egyetemeim Az elemi iskola elvégzése után Mezőtúrra kerültem gimnáziumba. Mint aki bá­tyám után 15 hónapra született, vézna, szorongásos gyermek voltam. Idegen volt és ri­deg a környezet. Az internátusban, a gimnáziumban mindössze egy tanár volt, aki ol­datlanabb volt hozzánk, Kis István, a vallástanár. De ő is félt, nehogy túlságosan nép­szem legyen, mert 1919-ben a demokratikus iskola mellett nyilatkozott. Az igazgató pe­dig, Borsos Károly elérhetetlen magasságban élt. Osztályfőnököm és latin-magyar taná­rom, dr. Boros István pedig vastag sétabotjával mindig sietségben volt. A számtant és a rajzot Félegyházy Gyula tanította, ő sem volt barátságos ember. De a legfélelmetesebb Benkő Gyula volt, aki a nádpálcát nemcsak a térképmutogatásra használta, hanem aki nem tudta a leckét, annak le kellett feküdnie az első padra és kapott a fenekére.

Next

/
Thumbnails
Contents