Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Hallatára az elmés parancsnak, A jó urak kacajra fakadnak, A szemük is könnyezik beléje: lm belép a fogoly lengyel A cár teremébe. „Ide lengyel, lepj ide. Hadd halljam: Tudod-e még, ma micsoda nap van? Régen nem volt ily virágos kedvem, Ma, október tizedikén, Ma köszönts fel engem!" Fogoly lengyel a parancsra készen, Serleget vesz. Halotti csend lészen. S míg könnyei borába peregnek, Lángba borul sápadt arca A fogoly lengyelnek. Jól tudom, hogy micsoda nap van ma, Macjejovici csata napja; Akkor halt meg lengyelek hazája... Felköszöntlek e nagy napon Oroszoknak cárja. Szép hazámat feldaraboltátok, - Küldje Isten a büntetést rátok! Minden orosz átokként viselje: Földönfutó légy népeddel Szolgák fejedelme! " Elnémul a fogoly lengyel ajka És poharát fenékig felhajtja. Bősz dühében a cár arca kékül És süvöltve száz orosz kard Száll ki hüvelyéből. „Hm, köszönöm. Megfizetek érte. Hogyne, hogyne? Törjétek kerékbe! Ma különben úgy is nagy a kedvem. Mi a neved, lengyel szolga?! Hogy el ne feledjem. "