Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

az eszméit, amelyekért fiatalkorában élt, s akikkel együtt menetelt még a bukás nehéz óráiban is. Miklós Gyula csakhamar egy panama révén megbukott, s a volt alispán, Lévay József pedig a költészetnek, versei kiadásának élhetett, megbecsülve a város közönsége és az irodalmi élet vezetői által. így 1880-ban és 1881-ben a Franklin Társulat kiadta összes költeményeit, a Magyar Tudományos Akadémia 200 aranykorona jutalomban részesítette, a Kisfaludy Társaság 1892-ben kiadta Burns-fordításait, azután Shakespeare-fordításait, Molièrefordításait, 1897-ben megjelent a Franklin kiadásában újabb könyve: Lévay József újabb költeményei címen, 1909-ben A Múzsa búcsúja című kötet. Ezt a Kisfaludy Társaság adta ki. Közben elhaltak szülei is, magára maradt, s felváltva Miskolcon és Sajószentpéteren tartózkodott. Még megjelent évszám nélkül a Kisfaludy Társaság megbízásából A völgyben maradtam című gyűjteményes kötete. 1918. július 4-én ő is átadja életét a teremtő Istennek, s oda tették holttestét, ahová vágyott, a sajószentpéteri régi temetőbe, szerettei mellé. 1925-ben adták ki Lévay József utolsó verseit, Balázs Győző pedig 1935-ben kiadta a Visszatekintés című életrajzát. Anélkül, hogy ez utóbbi köteteit részleteiben is ismertetném - az külön tanulmány tárgya is lehet -, általánosságban érvényes Vojnovits Géza megállapítása, hogy először Petőfi és Arany hatása látszik költeményein, azok kicsiszolt dalformáiban inkább a korábban is említett Beranger dalformáit követte, de mert Beranger kétszer is börtönbe került szabad eszméinek hirdetése miatt, a fordítások éppúgy a szabadság bajnoka, mártírja szellemét idézik, mint nálunk az 1848/49-es szabadságharc halált, börtönt, száműzetést szenvedett hősei. Ez a gondolat ragadta meg Burns Víg koldusok című verse átültetésében is, a Szabadság fája című versében is. Költészetének formája a népies egyszerűség, a tősgyökeres népi nyelv, a szülőföldje tájszavai, népi szólások. Egyes verseiben mély zenei hangulat van, míg az említett Víg koldusok című versben váltakozó ritmusok, amelyek Wordsworth és Tennyson kompozíciójára emlékeztetnek. Kisebb költeményeiben epigrammaszerű csattanók vannak, ódáiban a régi klasszikus formákat is meg tudja szólaltatni. A Szemere-ódában - a miskolci Szemereszoborról van szó - magát a szobrot is szinte meg tudja szólaltatni. Elítéli a cifrázást, költői dagályt, keresettséget, pongyolaságot. Ehhez nagy műveltsége, olvasottsága, irodalmi ismeretei is alapot adnak, hiszen beszélt, olvasott németül, angolul és franciául. A szűkebb hazai táj, Sajószentpéter, a szülői ház többször megihlette, nemcsak idős szüleinek állított több versében emléket, meglelkesíti a kis kert fáit, virágait, mint azt a Beszélő fák című versben látjuk. Ugyanakkor idézi - igaz, idős korában - az emlékek mellett Petőfit, Aranyt, a Szobámban című versben, amint megjelennek lelki