Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

Július 17-én, a házszabályok vitájában egy első ránézésre apró technikai kérdésben kért szót: felvetette a kérdést, hogy kapjon-e szavazati jogot a házelnök vagy pedig nem.

19 (A Palóczy felszólalásakor már észrevétel nélkül megszavazott javaslat 89. §-a szerint aki az elnökséget viszi, nem szavazhat.) Palóczy egyrészt azt a problémát vetette fel, hogy így egy, az elnököt delegáló választókerületnek elvész a képviselete, mely akkor is megfontolandó, ha ez a több, mint 400, szavazatát leadó képviselő mellett leginkább csak elméleti kérdés. Másrészt pedig a korábbi törvényhozói gyakorlattól sem volt idegen, hogy szavazategyenlőség jött létre a két ellentétes véleményű politikai tábor között, s Palóczy azt szorgalmazta, hogy ebben az esetben az elnök szavazata döntsön, megakadályozva ezzel a vita megfeneklését. A kérdés felvetése egy csapásra leleplezte annak valódi hátterét: a házelnök, mint az egyik „hirtelen" létrejött legfőbb közjogi méltóság hatásköréről, szerepéről van szó. (Az országgyűlés elnökét ugyanis 1848-tól a képviselők maguk közül választották, tehát a szabad választás által legitimált, s valóban jelentős közéleti pozícióvá előlépett tisztségnek számított, míg a rendi országgyűlés alsó tábláján az uralkodó által kinevezett személynök gyakorolta e jogokat, s jogosan tűnt inkább az udvar képviselőjének a követi kar szemében, utóbbival szemben.) A vita kibontakozása után Kazinczy Gábor tapintott a lényegre: „Oly kényes kérdésnek tartom ezt, mitől belső meggyőződésem szerint a tanácskozási rend függ." Az ellentmondás ugyanis akkor keletkezik, amikor az elnök szavazatának leadásakor valamely párt mellett kötelezi el magát, holott tisztsége semlegességet követel. (Bónis Sámuel, a reformellenzék korábbi jelentős Szabolcs megyei egyénisége erről így vélekedett: „ha az céloztatott, hogy az elnök a tanácskozást érdek nélkül vezesse, mihelyt szavazatot adunk neki, azt érdek nélkül nem vezetheti." Bezerédy István szintén az elnök pártokfelettiségének fontosságát ecsetelte.) Az ellentmondást Palóczy és Kazinczy Gábor is abban látta feloldhatónak, ha az elnök csak akkor szavazhat, ha egyenlő valamely kérdésben a különböző pártok támogatottsága. Kazinczy szerint fontosabb érdek a Ház tanácskozási rendjének fenntartása, mint egy választókerület (jelen esetben Komárom) érdekeinek megjelenítése, „legyen az elnök 19 Ld. Pótlás. 1.2.1. sz. A vitát ld.: Közlöny, 1848. 40. sz. (július 19.) 175-176. p. Az országgyűlés házszabályait és az ahhoz kapcsolódó néhány módosítást ld. pl.: Beér-Csizmadia, 1954. 124-133. p., Szemere és Ábrányi Emil kéziratos, javított tervezeteit: MOL. BM:Ált. 2. dob.