Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

RUSZOLY JÓZSEF Választók és választások három alsó-magyarországi bányavárosban 1848-1872

Március 24-én Greczmacher Gyula és Ranen Gyula „mint tanári segédek" hiába kérték fölvételüket mivel 20-áig, az összeírás lezárásáig nem jelentkeztek; ellenben számos bányászati és erdészeti tisztviselő, altiszt és Huttmann, „mint tisztek, kik 100 pftnyi biztos fizetést kimutattak", fölvétettek. Még többen viszont „azért, mert képességük bebizonyodva nem vala, részint mert vagyonuk nincsen, ehhez még csak szolgák is, a választástól elmozdíttattak". (Kimelés tőlem.) Az előbbiekből csak az volna következtethető, hogy a bányatiszteket is csak akkor erősítették meg, ha már 20-a előtt jelentették magukat. A 25-i jegyzőkönyvből kitűnően több választó fölszólalt az ellen, hogy 20-a után is folyt az összeírás. Ám a túlnyomó többség ezt szabályosnak vélte, noha 22-én még nem mondták ki expressis verbis, hogy e pótösszeírás 25-éig tart, az ekkor összeírtak ellen emelt kifogásokat pedig 26-án tárgyalják. Arra is hivatkoztak, hogy a törvény nem tiltja az összeírási idő meghosszabbítását, amelyet az tett szükségessé, hogy a helytartótanácsi válasz csak 21-én érkezett meg. A választmány elutasította a pártosság vádját is. Több stefultói választó meg azt panaszolta, hogy március 22-én dobszó útján kihirdették a bizottmány és Rusegger József es. kir. miniszteri tanácsos nevében: március 27-én 7 órakor „minden követválasztó büntetés terhe alatt az ottani negyedmesternél magát jelenteni köteles". A bizottmánytól kérdőre vont negyedmester, Rapcsánszky Ferenc másnap tisztázta, hogy ő csak ezt doboltatta ki: „aki [a] követválasztók névsora ellen némi kifogásokat tenni kívánna, ezt ezen bizottmánynál megtenni el ne múlassz[a], de a dobos, ki írni és olvasni nem tud, ezt nem csak [a] bizottmány, hanem a cs. kir. ministerális tanácsos úr nevében is butasága miatt hirdette ki, amelly tévedés [...] azonnal dobszó által közhírré tétetett". A március 27-i választáson, melyet a Felsőmajorban tartottak meg, Rákóczy János és Prugberger József ajánltattak képviselőjelöltként; az utóbbi győzött: a 840 választóból 747-en szavaztak; 307-en Rákóczyra, 540-en pedig Prugbergerre. A képviselő azt ígérte, hogy figyelmét az 1848-i törvények, az ország integritása, függetlensége mellett „a két város felvirágzására, úgy szinte a bányaipar minden tekintetbeni gyarapítására s emeltetésére" fordítja.

18 w OL Htt. 1861-11-15-19 211. (Saját kiemelésem.) — Prugberger József (1818-1889), felirati, majd Deák-párti Selmecbányái képviselő (1861, 1865); jogász, a Selmecbányái bányászati akadémiát is elvégezte, 1848-ig bányahivatalnok (tiszt), 1868: máramarosszigeti bányászati igazgató, miniszteri tanácsos. — Rákóczy János