Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Pótlás Palóczy László 1848. évi országgyűlési beszédeihez (Forrás)

delmi bizottmány illetékességét hangsúlyozta. így aztán Kemény Zsigmondra bízták a feladatot, aki október 28-án adta be elkészített szövegét.

29 Egyes pontjai kisebb vitákat váltottak ki. Kubinyi Ferenc például ki akarta hagyatni Puchner „ellenforradalmi" megbélyegzését, mert tagadta, hogy „mi a forradalmi térre léptünk volna, mert a törvény ösvényéről soha el nem távoztunk." Madarász József ezzel ellentétes hangvétellel Puchner hazaárulóként való megbélyegzését követelte: „Ez a legutolsó bunkó leend azon egyénekre nézve, kik a proklamációt elfogadják, hogy tudják már meg, hogy hová tartoznak. " Fábián Gábor képviselő az ellen-proklamáció románra fordítását és elsősorban közöttük történő terjesztését kérte. Palóczy is hozzászólt: Nekem is csekély észrevételem van. A proklamáció elején az fordul elő: „midőn a magyar nemzet Szent István koronáját átadta a Habsburg-háznak" - ez diplomatice nem áll, frázisnak sem szép. Miután itt a képviselőház beszél, a Szent István nevet nem kell említeni, mennyiben volt a korona övé, mennyiben nem, arról most nem szükség szólani. A korona emblémája a felségjogoknak, melyeket a nemzet a fejedelemre ruház. Ez a koronának igazi definíciója. Azért mondjuk csak helyesen: mikor a nemzet a koronát által adta. A Ház az észrevételt elfogadta, „Az országgyűlés Magyarország népeihez" címmel megjelent kiáltvány

30 első sora Palóczy fontos megjegyzésének megfelelően jelent meg: „Senki által kétségbe nem hozatott, hogy Magyarország, midőn a Habsburg-házat koronájával, szabad tetszésével megajándékozta, s midőn később az uralkodásra következés jogát a leányágra is átruházta, ugyanakkor ezen intézkedések által, melyek egy nemzet nagylelkűségéről tesznek bizonyságot, nem írta alá a szolgaságnak oklevelét, sőt a független és önálló kormányzást régi törvényeinek értelmében fenntartotta." 29 Ld. erről pl.: Ferenczi, 1904. 198. p. Beszédeit közli: Kónyi (szerk.), 1886. 146-147. p. 30 Közlöny, 1848. 143. sz. (október 31.) 697. p. A vonatkozó publicisztikákból ld. pl.: Pálffif János - Ludvigh János: Az országgyűlés Magyarország népeihez. In: Munkások Újsága, 1848. november 7. 49-50. p.