Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

statáriális jogkört a hadbíróságokra ruházta át. (Ez a rendelet adott lehetőséget pl. Zichy Ödön gyors elítélésére.) Szemere ezt a nehéz lépést azzal indokolta, hogy nem voltak polgárok, akik vállalták volna a statáriális bíróságban való részvételt, vagy a nehezen meghozott ítéletek végrehajtását. Ebben a helyzetben természetes módon merült fel egy egész országra kiható hatályú vésztörvényszék meghozatalának igénye. A képviselőház 1848. július 24-én napirendre is vette az ostromállapot bevezetéséről szóló képviselői indítványt. A kérdésben szenvedélyes vita alakult ki. Palóczy László a törvény meghozatala mellett érvelt. „Hozzunk egy törvényt-mondta - mely a hazát a lehető legnagyobb veszélyben is megtartja". Szemere Bertalan -Deákkal egyezően - nem kívánt a kormánynak diktátori hatalmat biztosítani. Magyarországon - sokkal nagyobb belső veszély ellenére - nem alakult ki a franciára emlékeztető forradalmi bíráskodás. A korabeli bírósági rendszer történetének második szakasza a Honvédelmi Bizottmány megalakulásával kezdődött. A katonai események hatására a Honvédelmi Bizottmány 1848. október 16-i utasításával felfüggesztette a civil bíróságok működését, és - az önvédelem sikerének biztosítása érdekében - kiterjesztette a haditörvényszék hatályát a népfelkeléssel szemben tanúsított engedetlenségre is. Az utasítás a katonai és polgári biztosok, valamint a községi elöljárók számára katonai törvények szerinti statáriális jogkört biztosított. A katonai biztosok sorra terjesztették ki a haditörvényszék hatáskörét a felügyeletükre bízott területekre. Erre kényszerült Szemere Bertalan Felső - Magyarország hadbiztosa is. Az 1849. január 16-i rendelete nyolc pontban sorolta fel a hazaárulás haditörvényszék elé tartozó eseteit. (Ellenséggel való cimborálás; az ellenség számára történt segítségnyújtás, kémkedés; az ellenség felhívásainak szándékos terjesztése; az ellenséges csapatmozdulatokról szóló jelentés elmulasztása a községi bírák és elöljárók részéről; az országgyűlés, a kormány, a magyar hatóságok elleni lázítás, álhírek terjesztése; a honvédek, polgári lakosok vagy fegyverek kiszolgáltatása az ellenség részére; az ellenségtől hivatal, megbízás elfogadása és az abban való működés; a haza és az alkotmány elleni fegyveres harc.) A Honvédelmi Bizottmány tagjai előtt azonban rövid idő múlva világos lett, hogy az osztrák jogot alkalmazó és többségében egykori osztrák tisztek által irányított hadbíróságok nem láthatják el a szerve-