Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

ha Palóczy mégis kisebbségben maradna. Halász Boldizsár módosította előző indítványát, és beadtak ilyen javaslatot Abonyi István és Tóth Lőrinc képviselők is, melyek lényegi új elemet nem tartalmaztak a korábbiakhoz képest, az osztályozás rendszerét finomítva próbálták keresztülvinni a kárpótlást a törvényhozáson.

224 Az ekkor tartott név szerinti szavazás (ötödik kísérletre) végül határozatképes létszámmal 105:129 arányban leszavazta Palóczy indítványát. Már a 28-i szavazás szoros eredménye (mindössze két fős többség) is arra utalt, hogy a többnapos huzavona alatt hiába őrizte egységét a Palóczyt támogató csoport (29-én 105-en, egy nappal korábban 107-en támogatták, tehát nem volt jelentős elpártolás), megnőtt a javaslat ellenzőinek tábora, akiknek sikerült megnyerniük a korábban az ülésteremből távolmaradókat és az ingadozókat. Az már csak a 29-i ülés kapcsán a képviselők keserű tapasztalata, hogy miután Palóczy indítványa lekerült a napirendről, a módosító indítványok közül Bartos Edéét tették fel szavazásra, aki mellett 63, ellene 132 szavazatot adtak le, és így az indítvány (alig 6 szavazat híján) határozatképtelenség miatt el nem fogadtatott.

225 A Deák álláspontját erőteljesen támogató Pesti Hírlap másnapi vezércikkében örömmel üdvözölte, hogy végre sikerült („mint érdemié") Palóczy javaslatát megbuktatni.

226 Az ezen a napon - egyre fenyegetőbb katonai helyzetben - ülésező képviselőháznak folytatnia kellett volna a korábbi rend szerint a módosító indítványok feletti szavazást, azonban a Deákot támogató Dedinszky József javasolta, hogy „jelen veszélyes idejében a hazának" a kárpótlásról való tárgyalást halasszák el.

227 Ezzel teljesen összecsengő beszédet tartott Deák, aki ugyanerre az indítványra készült, Dedinszky csupán megelőzte. Deák leszögezte, hogy ha rajta múlt volna, semmiképp nem veszi elő a kárpótlás ügyét, „de kormányunk, mely a körülményeket legjobban ismeri, a többi közt egy osztály megnyugtatására szükségesnek látta, hogy erről intézkedjünk." Erezhető keserűséggel emlékezett meg arról, hogy a Ház leszavazta az előlegezésre és az osztályozásra vonatkozó javaslatát, ennél is jobban elszomorította azonban, hogy „mikor 224 A módosító indítványokat ld.: Beér-Csizmadia, 1954. 343-346. p. 22

5 Ld. pl. Beér-Csizmadia, 1954. 347. p. 22

* Pesti Hírlap, 1848. 252. sz. (december 30.) 1223. p. 227 Dedinszky és Deák december 30-i beszédét ld.: Kónyi (szerk.) 1886. 168-170. p.; közli még: Szabó Ervin (1979) 530-531. p. Ld. még: Ferenczi, 1904. 204-205. p.; Fónagy, 1991.; Fónagy, 1998b. 25. p.