Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

(1848:XV. tc.) lehetőséget adott arra, hogy ezen ügyek végső fórumaként a legfelsőbb bírói testület egységes eljárási rendet dolgozzon ki. Az 1848:XXVIII. tc. nyomán végleg megszűnt a nádori bíráskodás. A főméltóság jogkörét a nádor és Deák Ferenc közös rendelete a hétszemélyes táblára ruházta. Továbbra is megmaradt a vármegyék igazságszolgáltatási autonómiája, sőt az átmeneti helyzet miatt újabb hatásköröket állapítottak meg számukra. Az úriszék azonnali hatályú megszüntetésével a sommás perek a szolgabírák, a büntető és egyéb polgári ügyek a megyei törvényszékek elé kerültek (1848TX. tc. 4. §). A földesúri felügyelet alatt álló hatósági épületeket (tömlöcöket) az 1848:XI. tc. 4. §a alapján a megyék vették át. Az összesítési és elkülönítési pereket az 1848:X. tc. az alispán elé utalta; ugyanezen fórum feladata lett az e tárgyban hozott felsőbírósági ítéletek végrehajtása is. A korábban földesúri hatóságok elé tartozó árvaügyek is a megyékhez kerültek. A vármegyei igazságszolgáltatás szervezetében sem történt döntő változás. A politikai, közigazgatási, bírói ügyek elkülönítésének 1848-ban nem volt meg a törvényi alapja. Az áprilisi törvények nyomán azonban ezen periódusban rendkívül fontos szerepet ellátó új jogintézmények is születtek. Mindenekelőtt az 1848:111. tc. 32. §-sal bevezetett miniszteri felelősséget kell említeni. A miniszterek felelősségrevonását már nem a rendes bíróságok hatáskörébe utalták, hanem a törvényhozás által választott testületre bízták. A megoldás lényegében azonos volt azzal, amit Szemere Bertalan 1843-ban az országgyűlés alsótábláján javaslatba hozott. Eszerint a miniszterek vád alá helyezését az alsótábla rendelte el, a büntetést az országgyűlés által választott bíróság szabta ki. A bírósági szervezet terén a sajtóesküdtszékek felállítása alapvető változást eredményezett. Az erről szóló 1848:XVIII. tc. tervezetét Szemere Bertalan készítette azon elvek alapján, amelyekért reformkori írásaiban és az 1843-1844-es országgyűlésen borsodi követként harcolt. A törvény II. fejezete a sajtóesküdtszékek szervezetének kialakítását az igazságügy miniszter rendelkezési körébe utalta. Deák Ferenc 1848. április 29-én adta ki sajtóesküdtszéki rendeletét, amelynek 13-15. §-ai szabályozták a büntetést kiszabó bíróságok szervezetét. A rendelet szellemiségében és részletszabályaiban egyaránt az 1843-as javaslatot követte. A bíróságokat törvényhatóságonként szervezték meg, az esküdtképesség feltételeit az országgyűlési választásoknál alkalmazott cenzusokhoz hasonló módon szabályozták. A magyar