Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

(Forum appellatorium cambiale), amelyet a kúria önálló részlegeként, a királyi tábla jogállási szintjén szerveztek meg, önállóan ülésezett, személyzete elnökből, hat bíróból és a szükséges kiegészítő' apparátusból állt. Sajátos hatáskörében eljárva ez a bíróság vette ki a váltóügyvédi vizsgát. A váltófeltörvényszék szakbíróság volt, vezetője főhivatású bíró, tagjai között már nem volt rang- és rendi statusbeli különbség. Illetékessége Magyarország és Horvát-Szlavónia csaknem egész területére kiterjedt. A Magyar Tengermellék a fiumei kormányzósághoz tartozott, ahonnan a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni. A legfőbb váltóügyi fórum a hétszemélyes tábla volt. Ide lehetett fellebbezni a váltófel törvényszéken és a fiumei kormányzóságon hozott ítéleteket. Erre a célra a hétszemélyes táblán belül két váltóügyi bírót kellett alkalmazni, akiknek már nem kellett nemesi jogállásúaknak lenniük, lehettek szabad kerületi illetőségűek vagy városi polgárok is. A tábla a váltóügyeket kezdetben plenáris üléseken intézte, később egy külön váltó-osztály (Sectio cambialis) alakult, amely folyamatosan ítélkezett. Itt az elnöki teendőt a hétszemélyes tábla elnöke (országbíró, tárnokmester stb.) látta el. A kereskedelmi forgalom élénkülése szükségessé tette a vásárok ideje alatt vagy a vásárok helyén kötött ügyletek gyors és szakszerű elbírálását. Az 1836:18. tc.-kel létesített vásári bíróságok az országos és hetivásárok alatt működtek. Az itt kötött ügyletek jellege miatt, és a jogviták gyors elbírálása érdekében a döntésük ellen nem lehetett fellebbezni. Az ítélettel elégedetlen fél igényével a rendes bírósághoz fordulhatott. A vásári bíróságokat településtípusonként eltérő összetételben szervezték. Szabad királyi városokban elnökből, négy tanácsosból és jegyzőből álltak. A bíróság az ügy megvizsgálása érdekében testületileg vagy kiküldöttje útján szemlét rendelhetett el, a panaszos ellenfelét átmenetileg feltartóztathatta, a vita tárgyát képező pénzösszeget lefoglalhatta, a feleket a tárgyalásra elővezettethette. A hozott ítéletet írásba kellett foglalni, szükség esetén a rendes bírósághoz kellett felterjeszteni. Az ítélet kihirdetése után a marasztalt fél magánál tartott javait le lehetett foglalni. A kereskedő nemesek is kötelesek voltak a bíróság illetékességét elismerni. A vásári bíróságokat az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 1861-ben újra felállították. Az 1832-36. évi országgyűlés szabályozta a községi igazságszolgáltatási rendszer egyes kérdéseit is. Az 1836:20. tc. az első fokú települési egységek három típusát különítette el. A különbségtétel alapja