Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

litikai képzettségét - eleve erélyesebb személyiséget kellett volna a minisztérium élére állítani (az 1848/20. tc. következetes végrehajtása, vagy elodázása volt a tét!), az ugyanis, hogy nem került sor élesebb konfliktusra a kultusztárca és a katolikus egyház között, végül is nem az utóbbin múlott.

85 Ugy véljük tehát ebben az összefüggésben, hogy nem csak arról van szó, hogy a történelmi egyházak által megőrizni kívánt régi iskolarendszer (monopólium) elve ellentétes volt a polgárosodás értékrendjével, hanem azt is megállapíthatjuk, hogy a Palóczy által 1848 augusztusában szorgalmazott „közös iskola" programja tulajdonképpen meg is felelt annak. Erre utalnak nemcsak a tervezet taralmi elemei (elsősorban az árpiiisi törvények által biztosított jogi háttér), hanem a kiegyenlítő, köztes véleménynek szánt Pázmándy-féle módosítás mögötti politikai megfontolások, illetőleg az, hogy utóbbi végső soron a felekezeti iskolarendszer érintetlenül hagyását vagy legfeljebb felszínes változásait eredményezte volna. Megjegyezzük továbbá, hogy Palóczy és elvbarátai törekvései egyáltalán nem elszigetelt jelenségek, hanem a „korszellemből" következő, 1848-ban elterjedt felfogás részei voltak. Az 1848 nyarán tartott első magyarországi egyetemes tanítógyülésről például annak egyik fő szervezője, az egységes nemzeti oktatás alapkövetelményéből kiinduló Tavasi Lajos tömören így vélekedett: „A múlt rendszerekben a pap választa el minket, a jelen és jövőben a tanító fog egyesíteni. [...] Egyházra most már tulajdonképp nincs is szükség, mert az emberek életének minden irányban való kifejthetését felleli már a szabad, egyenlő és testvéries státusban."

86 E gyűlés résztvevői joggal figyelmeztettek az iskolarendszer állami túlsúlyában rejlő veszélyekre (például Brassai Sámuel is rámutatott, hogy „az iskolát az egyik járom alól kivenni s a másik alá hajtani bizony nem okos dolog"

87

), mégis az iskoláztatás egyházi tulajdonviszonyait látták e kérdésben nagyobb veszélynek. A tanítógyűlés eszméi és az országgyűlési törvényjavaslat összefüggéseiről lényegre törően írja Kornis Mihály monográfiája: „így az egységes és egyetemes állami nevelés gondolata, mely a tanítógyűlés előtt, mint a nemzetnevelés első imperatívusza lebegett, hajótörést szenved a felekezetek ellenállásán." Érvelése szerint ugyanis ki kellett egyezni „az egyházakban rejlő történeti [értel85 Halász, 1911. 308. p. 86 Kornis, 1927. II. köt. 579. p. 87 Idézi - a tanítógyűlés egyéb eseményeinek ismertetésével együtt - például: Kelemen, 1996. 50. p.