Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

AZ ADÁCSI EGYHÁZ

Gyerekek a központi iskola előtt 1941-ben Érsekfőpásztorunk, hogy a nehéz és gondterhes időkben híveinek lelki vigaszt nyújtson, hozzánk küldi segédpüspökét, Kriston Endrét, aki 1944. június 4-én, 366 fiút és 300 leányt, összesen 666 ifjú lelket részesít a bérmálás szentségének áldásában és kegyelmeiben. A magyar püspöki kar 1944. június 29-i — templomunkban is felolvasott - körlevelében tiltakozik „a hadviselésnek és a bombázásoknak a keresztény erkölcstantól elítélt módja ellen . . ." Ugyanekkor „szomorúsággal látja, hogy a keresztény Magyarországon olyan intézkedések tétettek a zsidók ellen, melyek Isten törvényeivel ellenkeznek . . . Ezért a sérelmes rendelkezések módosítását, illetve hatálytalanítását kéri, hogy végleg megszűnjenek az igazságtalan jogcsorbítások és jogfosztások, kivált az elhurcolások." A püspöki kar tiltakozása azonban pusztába kiáltó szó maradt csupán. Adácsról is elvittek 16 zsidót, s közülük azóta sem tért vissza községünkbe egy sem.