Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

SZILÁNKOK

ni, és csak mint névtelen katonát (Miles ignoti nominis, legionis et originis") hantolták el az adácsi temetőben.

31 7. A szabadságharc alatt és az azt követő évek A XLX. század derekán népünk a szabadság eszméivel volt telítve. A haza hívó szavára ennek kivívásáért mindenki lelkesedéssel fogott fegyvert. Akik a honvédek visszavonulása után visszamaradtak, azok „nemzetőr" sereggé alakultak, s állandóan gyakorlatozva készültek fel a hadviselésre. A vármegye által kiállított nemzetőr seregben ott voltak az adácsiak is. Arról, hogy merre szórta szét óltet a katonasors, senki sem készített feljegyzéseket. A szabadságharc hadműveletei során Adács a felvonuló hadak útjába esett. Tudjuk, hogy nem messze innen, Kápolnánál (1849. II. 26.) és Hatvan mellett (1849. IV. 2.) komoly csaták folytak le. tehát föképpen a „tavaszi hadjárat" során látott sok katonát községünk népe, a hadiszerencse forgandósága szerint hol osztrákot, hol magyart. 1849 júliusának első' napjaiban pedig az egész vidéket ellepte az oroszok tábora. Egyetlen honvéd emlékét ó'rizte meg az adácsi halottak anyakönyve, kinek temetése éppen ez idól>en történt. János Ferencnek hívták, „közhonvéd" volt, s 1849. július 2-án halt meg, 23 éves korában. Halálának körülményeiről nincs semmi adat a sárguló lapokon.

32 IdÓTíözben változás áll be a földesurak személyében, mert a Koháryakról, leszármazás és vétel útján, Gróf Batthyány Józsefre és Gróf Festetich Ignácnéra, továbbá Kedelényi Ferencre szállott, s így lesz birtokos Haraszty Tivadar is. 31 Halottak anyakönyve, I. kötet, Adácsi Pléb. levéltár; lásd a jelzett évet. 32 Halottak anyakönyve, II. kötet, 66. lap. Adácsi Pléb. Levéltár