Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)
SZILÁNKOK
emberek lemészárlásától, vagy még inkább fogollyá tételétől. 19 A szökések, fogságba hurcolások s egyéb népapasztó körülmények folytán a porták száma folytonosan csökken. Míg 1647-ben 4, 1686-ban már csak két adófizető' portája van Adácsnak. E két adatból már következtetni lehet a lakosság számára is. „1597-ig egy jobbágytelket tekintettek portának. 1609-ben a termeló'erók nagymértékű pusztulása.következtében 4 jobbágyház, vagy 12 zsellérház tett ki egy portát." 20 Ha már most a fentieket tekintetbe vesszük, akkor 1647-ben 4 portán vagy 16 jobbágyház, vagy 48 zsellérház állott. A való helyzethez akkor jutunk közelebb, — ha mindkét összeget megfelezve, — 8 jobbágyházat és 24 zsellérházat veszünk alapul. Ne feledjük, hogy Adács már akkor is a népesebb tizedszedó' helyek közé tartozott. A 32 jobbágy- és zsellérházban — egyenkint 10-10 fó't véve —, 320an laktak. Abban az idól)en ugyanis, midó'n oly olcsó volt az emberélet, 8—10 gyermek nemzésével védekezett a kollektív életösztön. Nem volna teljes Adács török korabeli képe, ha ide nem iktatnám azokat az adatokat, amelyeket „A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása" ó'rzött meg róla. Ez az összeírás, - melyet Fekete Lajos turkológus professzor 1968-ban tett közzé, - „csak a lakosság férfi tagjait veszi jegyzékbe, minden megnevezett személy mellett megemlítve, hogy az illető házas-e avagy nó'tlem Női nevet az összeírás nem említ. A férfiak felsorolása után feltűnteti, hogy a falu lakosai hány ház után kötelesek „dzsizje", vagy más néven „flóri" adót fizetni. „Az összeírás a személynevek felsorolása után külön tételként adja a „tizedből és adókból" származó szolgáltatások összegét, majd részletezi a szolgáltatásokat. „Kapu-adó" cí19 P. KŐNÖG KELEMEN: Hatszázéves Ferences Élet Szécsényben, 1332-1932. A szécsényi ferencesek története a megye-, az ország- és az egyháztörténelem tükrében, vác, 1931. Kapisztrán Nyomda, 98. o. 20 EPERJESSY KÁLMÁN: A magyar falu története, Bpest, 1966. 145. o.
