Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

iránta, azt gondolná az ember, kardra kerül a dolog, de ha egyszer szentesítve van a törvény, mindenki engedelmeskedik annak.

84 Szoktassuk tehát arra a népet, hogy tisztelje a törvényt. Ezt csak úgy tesszük, ha precízióval parancsolunk neki, a permissziónál rosszabb nincs. Egyébiránt azzal szállok le a szószékről, hogy a tegnapi végzés a maga tisztaságában és épségében álljon és maradjon meg. [Éljenzés a baloldalon.] Palóczy után - állandó zajongás közepette - Szunyogh Rudolf kért szót, és Pázmándyt támogatva kifejtette, hogy a legnagyobb szabadság elve kívánja, hogy ahol a községben akarnak, ott felekezeti iskolát is nyithassanak. Próbálta csendre inteni képviselőtársait, hogy hallgassák meg egymást, mert a rábeszélés meggyőzheti az ellenkezőt, aminek fő bizonyítékát éppen Nyáry Pálban jelölte meg, aki az osztályban a közös iskola ellen, a nyílt ülésben pedig mellette szavazott. Ezután Pázmándy hosszas beszédben utasította vissza az ellenzék vádjait. Kényszerítő eszközök alkalmazását rótta fel a közös iskola híveinek, s bár szavait jórészt Madarásznak címezte, Palóczynak is bőven jutott kritikáiból. Tulajdonképp ügyes szónoki fogásként a liberalizmus megtagadásával, zsarnoksággal vádolta Palóczyékat, amiért a népet „kényszeríteni" akarják a közös iskolába, és nem hagynak neki választási lehetőséget. A kényszerítés csak rossz eredménnyel járhat - érvelt —, hangsúlyozva, hogy a jelen délvidéki bonyodalmak gyökere is abban állt, amikor 1843-ban az akkori alsó tábla hazafias lelkesedéstől vezéreltetve megtiltotta Horvátország követeinek, hogy latinul szólaljanak fel. „Borsod megyének akkori követe jelentékeny szavazatával a kényszerítő határozathoz járidt, és most Borsod megyének összes lakossága nem képes lecsendesíteni a horvát és illír zavarokat. " vádolta Palóczyt}

5 Visszautasította Palóczy észrevételét a parlamentáris taktikázás folytatásával kapcsolatban (pedig eléggé nyilvánvalóan erről volt szó) és azt hangoztatta, hogy javaslata nem ellenkezik a korábban elfogadottal. A közös iskolákat pártoló Palóczyt megpróbálta lejáratni, amikor a miskolci képviselő által korábban hivatkozott II. József rendszerének nyíltan germanizáló jellegét hangsúlyozta, és elég határozott oldalvágásként azt is megjegyezte, hogy ha Palóczynak egyszer már kisiskolásként át kellett élnie a közös iskolák felszámolását, „ második gyermekségében" újra meg kellene érnie, mert az. életképtelen. Madarász László hevesen reagált az elhangzottakra, hangsúlyozva, hogy a kérdés újrafelvétele (vagyis a felekezeti iskolák rendszerét fenntartani hivatott intézkedés) Ld. erre többek között: Todd, 1877. I. köt. 313-321. p. stb. Palóczy valóban gyakran erőteljesen szólalt fel a magyar nyelv jogait követelő országgyűlési tárgyalásokban a reformkorban. Vonatkozó beszédeit ld. pl.: KLÖM I-V.; Konkoly-The ge. 1847.; Szerencs, 1878.: Kovács, 1894. stb. Kifejezetten a horvát ügyekben tanúsított szerepére Id.: Miskolczy Gyula (szerk.): A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. I. köt. Bp., 1927. (Fontes. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez) 347. p. stb.