Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

magam sorsosimmal együtt a felette sovány határ miatt, minthogy az uraság magának annak legjobb részét kihasítani és megtartani el nem mulasztotta, a nem sokkal üdvösb koldus állapotú sanyar[ú] helyzetemet a végső ítéletig némán tűrni, és magam, mint azt szomorúan tapasztalnom kelleték, egy szikra emberiséget sem tanúsító, a vad embereknél is undort gerjesztő zsarnoklat és embertelen bánásmód alól, az érintett márciusi szent törvények által felszabadítottnak tekintenem? Midőn ennek értelmezéséért legbuzgóbb alázattal esedezném, alattvalói tisztelettel maradok Pesten, december lén 1848. Mélyen tisztelt Képviselőháznak alázatos szolgája, Oravecz György isaszegi adózó lakos 3.16. Állami tisztviselők kérelme fizetésük javítása tárgyában

56 Pest, 1848. december 3. Nemzeti képviselők! Életünket a közügy, s általa szeretett hazánk hü szolgálatára szentelvén, táplált a remény, hogy terhes fáradozásainkat, és hü szolgálatunknak legalább annyi jutalmazásában részesülendünk, hogy majdan javítandó csekély fizetésünkből magunkat és családunkat állásunkhoz illőleg fenntarthatjuk. Ámde ezen reményünk mindeddig nem valósult! Nem csüggedve tűrtük sorsunkat, megtettünk mindent, szánandó állapotunk javítása eszközölhetésére, kértünk, esedeztünk, de azoknál, kiknek sajnos helyzetünkön segíteni hatalmukban volt, fájdalom, nem találánk könyörületes szívre, nem résztvevő kebelre! Szikláknak esdeklénk és szavaink a pusztában elhangzanak! Mert hiszen ők, a hatalmasok, soha szükséget nem szenvedvén, nem ismerek a nyomort, pedig nyomorú sorsunk már közmondává s közgúnnyá vált! Annyira jutottunk, hogy folyamodásaink végtére elnyomattak, s ezért jutalomul az elnyomó könyörtelen hatalmasak ezrei ezrekkel növeltettek akkor, midőn mi családinkkal kétségbeejtő szükségben sínlődénk! Azonban a hosszas hasztalan tűrés végre elcsüggedést okoz, s minden remény elenyészik hosszas sikertelen várakozás után! Nemzeti képviselők! Ujabb korszakunkban, midőn mindenki fáradozásinak illő jutalmát várhatja, csak Önök igazságszeretetébe s méltányosságába vetjük még végső reményünk horgonyát, s Önökhöz folyamodunk, kérvén: emeljenek ki minél előbb eddigi nyomorult helyzetünkből, s javíttassák meg eddigi csekély fizetéseinket, miből, köztudomás szerint főleg a naponta növekedő drágaságban nem élhetünk, s ránk rovott adónkat és egyéb terheket belőle fedezni teljesen MOL. N 70. Lad. XX. 22. Fase 2A. Nr. 71 O.a.