Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

3.10. Erdélyi románok egy csoportjának petíciója gr. Batthyány Lajos miniszterelnökhöz 4 Balázsfalva, 1848. szeptember 16. Tisztelt miniszterelnök úr! A jelen idö minden percei a nemzetek élet-halál kérdései. Magyarhon veszélyben van, gyors segedelmet igényel. Magyar testvéreink hírlapilag több felszólításokat intéznek hozzánk, miszerint nyújtsunk kezet a hon védelmére. Mi fölszólításaikat igenis méltányoljuk, mert mi is tudjuk hazánkat szeretni. De a köztünk lévő idegenkedés már oly magasra hágott, mi nékiek azon úton nem válaszolhatunk, mert csak ingerültséget okoznánk, a kibékülés lehetetlenné válnék, és ameddig együtt alkudoznánk, a hon el lenne vesztve! És tán azután se tudnánk kezet fogni együtt. Azért mi biztosabb utat hiszünk választani, amidőn egyenesen a tisztelt Miniszterelnök úrhoz járulunk panaszaink és kívánataink fölfedezésével, hogy azokat természetes igazságszeretete és kegyessége szerint atyailag kihallgatva s orvosolva, mi is fegyvert ragadhassunk a hon megmentésére! Ugyanis halljuk mindenfelől, sőt már hírlapilag is olvassuk, hogy édes honunk veszélyben van. Mi Erdélyre szorítkozva, elmondjuk, hogy melyek lehetnének a kiütendő rossznak indokai és melyek az azt elfojtható legigazságosabb és legbiztosabb eszközök. A természetben mindennek megvan a maga oka, felvilágosításra nincs szükség. De éppen úgy megvannak az erdélyi népnek is a maga okai, hogy nyomorteljes állapotával elégületlen, s mindenki eránt bizalmatlan. Midőn a nagy magyar honfi, Kossuth a többi elvbarátaival kivívta az alkotmányos szabadságot, ki Magyarhon függetlenségét, az akkor az erdélyi arisztokrácia kétségbeesetten képzelt magának egy szomorú jövendőt, melybe belátta, hogy a lesütött fővel járó rabszolga földesurának nem akar tömjénezni, belátta, hogy fejét felemelve, bátran néz szemközt az elébbeni földesurának, s ekkor fölkiáltott: Hisz ez a rabszolga, ez a vad oláh még ember akar lenni?! s csakhamar utána: Na de sebaj, majd segítünk rajta! Kimondatott a szabadság, jogegyenlőség, és testvériség és még az unió! és midőn a milliókra felmenő rabszolgák hálaérzetből csak nem imádták Kossuthot, és istenüknek mindazok életbe tartásukért, kik az alkotmányos szabadságot MOL. N 70. Lad. XX. 22. Fase 2A. Nr. 485. A kérvényben foglalt sérelmekre ld. részletesen illetve összefoglalóan az 1.22. és 2.1.4. sz. dokumentumoknál idézettek mellett: Kővári László: Erdély története 1848-49-ben. Pest, 1861.; Jancsó Benedek: Szabadságharczunk és a dako-román törekvések. Bp., 1895.; Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. II. köt. Bp., 1899.; Dragomir, Silviit: Studii s documente privitoare la revolutia românilor din Transilvania Ín anii 1848—49. ITH. Sibiu-Cluj, 1944-1946.; Pascu, Stefan — Cherestesiu, Victor: Revolutia de la 1848-1849 din Transilvania. I. Bucuresti, 1977.; Spira, 1980.; Miskolczy, 1986. stb.