Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
gyűlés tanácskozásainak megnyitásához. (Palóczy köszöntő szavait a képviselőkhöz ld. 1.1. sz. dokumentum) Tőle már megszokott történelmi áttekintéssel méltatta a magyar törvényhozás múltját, és külön örömmel töltötte el Erdély és Magyarország egyesülése. 54 Saját korelnöki pozícióját reálisan értékelte, lényegében azt fejtegette, hogy a legöregebb képviselőnek lenni nem érdem, hanem állapot, ugyanakkor bizonyára nem túlzunk, ha megállapítjuk, hogy elérzékenyültséggel tekintett a nemzet képviselőinek sorára, mintegy beteljesedni láthatta saját reformkori célkitűzéseit, és örömmel tölthette el, hogy ebben neki is fontos szerep juthatott. Beszéde „többszörös éljen[re] fakasztá a képviselői testületet", 55 és feltételezhetjük, hogy mások is meghatódottan hallgatták szavait. 56 Július 5-én, miután István főherceg nádor az országgyűlés két házának tagjai előtt felolvasta az uralkodó trónbeszédét, Palóczy elnöklete alatt megkezdte az érdemi munkát. 57 Az országgyűlés házszabályai a korelnök feladatává lényegében csak azt tették, hogy legalább 226 képviselő igazolása után a Ház tisztviselőinek megválasztásáig irányítsa az üléseket. 58 Az igazolások, az elnök és az alelnökök megválasztása 1848ban kissé elhúzódott, így Palóczy 1848. júliusában öt ülésben elnökölt, s székét július 10-én adta át Pázmándy Dénesnek, ezen szavak kíséretében: „Egyébiránt ennek [a szavazási eredményeknek] kiadása levén utolsó foglalkozása korelnöki hivatalomnak, e helyet elhagyva s közébetek visszatérve, képviselők, magamat ezennel kegyetekbe ajánlom." 59 (Az alelnökségért és a jegyzői posztokért folyó versenyben Palóczy is kapott 3 illetve 2 szavazatot, 60 ami nem túl sok, de jelzi, hogy voltak tisztelői.) Mielőtt Palóczy lelépett volna a szószékről, érdemei iránt a Ház köszönetet szavazott meg. Maga sem gondolhatta, hogy nem ez volt korelnöki utolsó megbízatása, sőt, később sokkal felelősségteljesebb szituációban kell oda visszatérnie. Megjegyzés: Erdély és Magyarország egyesülése feletti örömét később is gyakran hangoztatta, példáid egyik utolsó felszólalásában, 1849. július 21-én Szegeden. Ld. 1.44. sz. dokumentum. 55 Radical Lap, 1848. 27. sz. (július 5.) 109. p. A radikális baloldal lapja - elismerve Palóczy beszédének ünnepélyességét - gúnyos hangvételű tudósításában például megjegyezte, hogy a „jó öreg urat" Klauzál Gábor miniszter is könnyes szemmel hallgatta. Márczius Tizenötödike, 95. sz. (július 4.) 379. p. 57 Az országgyűlést az uralkodó július 2-ra hívta össze, de a rendi országgyűléseken megszokott rend szerint a belügyminiszter ezúttal is két napot (a közlekedési és egyéb lehetséges akadályoztatásuk miatt) „megjelenési napul" rendelt. MOL. H 13. 9703/1848. sz. Jóllehet, ennek az intézkedésnek később nem volt már értelme, a szokás gyakorlatban maradt. Vö. Beér-Csiznuidia, 1954. 138. p., 2. jegyz. Az országgyűlés július 5-i megnyitásával kapcsolatos rendeletét (benne a korelnökségről szóló rövid intézkedést) Szemere 2-án tette közzé. MOL. H 13. 4801/1848., 9703/1848. sz.; illetve: Közlöny, 1848. 25. sz. (július 4.) 97. p. 58 A házszabályok 1. és II. fejezete (1-20. §) intézkedik minderről, szűkszavúan kijelölve a korelnök feladatait is. A házszabályok: Beér-Csizjntidia, 1954. 124-137.; küln. 125-126. p. eredeti javított példánya: MOL. H 11.2. es. 6. sz.; ugyanott Ábrányi Emil házszabály-tervezete hasonló értelemben szólt a korelnökségről: MOL. H 11. 2. es. 5. sz. stb. 59 Közlöny, 1848. 32. sz. (július 11.) 132. p.. p. 6,1 Bee'r-Csiznwdia, 1954. 149-150. p.
