Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

Nem a képviselőház, hanem az összecsoportozott sokaság emelvén fel tehát Kossuth Lajosnak függetlenség kimondási indítványát."

5 Azt, hogyha és aki vétkül kívánja tulajdonítani a Debrecenben jelen volt képviselők bármelyikének is azt, hogy azon végzet keletkezését miért nem gátolta meg, tőle, embertől és alattvalótól a följebb felhozott rendkívüli bajok között ki sem telhetett erényt követel; söt nincs bizonyosabb annál, hogyha valaki még később is a debreceni templomban végzetté átalakított Kossuth-i indítványt feszegetni vagy kifogás alá venni merészlendette vala, életét"

6 tette volna világosan kockára. Az időszak ezen pontjáig, hogy az országgyűlésen jelen voltam, valamint annak is, hogy később Szegedről"

7 sem maradtam el, két fő oka volt. Egyik az: hogy hazaárulónak s még a vésztörvények alá is esőnek nyilatkoztatott újra mindaz, ki az ország gyűlését elhagyja, s magát a császári seregeknek feladva kegyelemért eseng. Nem valának ez alól kivéve a képviselők sem; csakhogy vizsgálat alá vonatásukra s megítéltetésükre nézve kellett előbb a képviselőház előtt jelentést tenni a vésztörvényszékeknek. Debrecenben és Szegeden maradni tehát a kifejlett későbbi körülmények szerint (de dolgok előre nem tudathatnak) vészes volt, de nem kevésbbé vészes volt az ország gyűlésének elhagyása és hazautazás is. Miskolc városát, mint lakhelyemet az orosz császári seregek még június 29-kén (1849) elfoglalták. Pestet szinte úgy - s a Duna és Tisza közötti egész vidékei elborították. Az ausztriai császári hadvezérek hirdetéseikben (melyek azonban a magyar kormány által nagyobb részint lefoglaltattak, s általam is nem láttattak, hanem csak mások után hallattak) rögtönítélőszék elébeni állítását rendelték mindazon képviselőnek, ki kézbe kerülend, de a menekülésre és bajbóli kiszabadulásra út és mód se nem nyilváníttatott, se nem engedtetett, s így (mint mondani szokták) elől tűz, hátul víz lévén, a[z] volt a senki által jól meg nem fejthetett kérdés, hogy a két élet- vagy szabadságvesztés bajai közzül pillanatilag melyiket kell vagy tanácsosabb választani, s ki csudálkozhatik rajta, ha a képviselők nagytöbbsége (s közöttük én is) azon helyeket, amelyeken az ország gyűlése tartózkodott, el nem hagyni s az egymással harcban volt ausztriai és orosz császári s nemzeti hadseregek között bujdosásnak, s így több mint bizonyos vésznek, önként neki nem indulni az ellenkezésnél tanácsosabbnak s biztosabbnak vélte és ezt követte. De mindamellett, hogy az ország gyűlését el nem hagyandónak véltem, azok amik ott történtek s egymásra tódulva kifejlettek, se belgondolkozásom módjával, se óhajtásimmal meg nem egyeztek s április 14-ike"

8 után csak a vas szükségtől kényszeríttetve nem hagyám el képviselői helyemet, s mindezeknek kétségtelen bizonsága az, hogy (bár nézessenek meg a számadások, ha megvannak) április 30-kán túl - és így május, június, július és augusztus hónapokra (jóllehet nékem 115 Itt a következő szavak kihúzva: „az április 19-iki végzési fokozatra" 116 Itt a következő szavak kihúzva: „vagy legalább élete nyugalmát" '

17 Itt a következő szavak kihúzva: „és Aradról is" "

s Itt a következő szavak kihúzva: „(vagy helyesebben 19-ike)"