Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
Miskolc városának vidéke már csatatérré válván 107 - odautazni sem 108 lehetett, s onnét gyermekeim is más vidékre vonultak. b) Debrecenbeni tartózkodásunk ideje alatt - magamat a csend- és békeszeretök számával egyesítve semmi újabb mozgalmak előidézésébe vagy a régiek felelevenítésébe nem avatám, igyekeztem annyi jót tenni, amennyi öreg egyes embertől kitelhetett. A vésztörvények hozását, mivel (bár igyekeztem mindeneknek, kik ott voltak, tudásuk szerint) meg nem gátolhattam, azokat legalább szelídíteni törekedtem, s abbeli erőlködéseim némileg sikerültek is; többet nem tehettem, mert a felhevült indulatok és célzatok felett a hidegen számító józan okosság ritkán győzhet. Mi illeti a függetlenség kimondása iránt hozott 14-ik áprilisi végzetet, előre kell bocsátanom, hogy április 14-ikén csak magánytanácskozmányuk (conferentiájuk) lévén a képviselőknek, 109 ott csak beszédek voltak, de semmi végzés nem hozatott, nem is hozathatott, mert érvényes végzés csak nyílt és előre kihirdetett nemzetgyűlési ülésben hozathatott. Egyébiránt az egész 14-ik áprilisi történet egy 110 véletlen (improvisait) történet, s azokból ítélve, miket közönségesen látni és hallani lehetett, egészen Kossuth Lajosnak minden előkészület nélkül, a nemzeti gyűlés eleibe véletlenül gördített műve volt. Kikkel" 1 tanácskozott eleve e tárgyban, nem tudom, én olyatén tanácskozásokban részes sohase voltam. Titkon működő egyének által sokféle rémítési hírek terjengettek Debrecenben már április hónak elsőbb felében, majd azt hintegetek el, hogy vérpadok fognak felállíttatni Debrecenben az arisztokraták kiirtására, majd azt mondták, hogy a nemzeti hadsereg Debrecen felé siet, véres ítélőszéket tartani a nemzeti gyűlés felett. Célzás a Schlik-hadtest hadmozdulataira, melyek Kassa 1848. decemberi elfoglalása után valóban ebben a térségben bontakoztak ki. A Windischgrätz által küldött. Schultzig altábornagy vezette csapatok január 25-én vonultak be Miskolcra, bár nem sokáig maradtak, február 5-én továbbálltak. Szendrei, 1911. 95. p. 108 Itt a következő szavak kihúzva: „volt tanácsos" 1(19 Palóczy bizonyára szándékosan ismerteti pontatlanul az eseményeket. Zárt ülése az országgyűlésnek nem 14-én, hanem a Függetlenségi Nyilatkozat kimondását megelőző napon, vagyis 13-án volt. Az erről szóló memoárokban nincs nyoma annak, hogy Palóczy ezen az ülésen felszólalt vagy jelen lett volna. Mivel áprilisban több zárt ülésen említik részvételét, minden bizonnyal ekkor is részt vett a tanácskozáson. Beér-Csizmadia, 1954. 543-546. p. Tartalmilag a Függetlenségi Nyilatkozatot az egész Ház elfogadta, egyes békepártiak csak időszerűségét vitatták, Palóczy minden bizonnyal nem volt közöttük. Április 14-én nyílt ülést tartottak, melynek kezdetén a Ház határozott a Nagytemplomba való átvonulásról. Ez bizonyára jóval rendezettebben zajlott, mint Palóczy leírja, Almássy házelnök legalábbis erélyesen intézkedett, s addig nem nyitotta meg az ülést, amíg az első padsorokat a képviselők el nem foglalták. A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása és határozatilag történt kimondása „szabályosan" történt, és ha a néphangulatnak volt is befolyásoló hatása, a nemzeti lelkesedés a képviselőket is egy emberként jellemezte a trónfosztással kapcsolatban. Az április 14-i ülés által kiküldött delegáció Kossuth elnökletével fogalmazta meg a nyilatkozatot, melyet a Ház 19-én hagyott jóvá. Palóczynak a védőiratában előadott érvelése a békepártiakkal rokonítható, mely a kifogásokat nem tartalmi, hanem formai illetve ügyrendi elemekben találta meg. Ld. KLÖM XIV. 873-887., 894-912. p. 110 Itt a következő szó kihúzva: „elhirtelenkedett" 111 Itt a következő szavak kihúzva: „de velem csak nem"
