Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

tényleg felkeltették egyes angol politikai körök, elsősorban Richard Cobden szabadkereskedelmet pártoló híveinek figyelmét.) Batthyány Pulszky Ferencnek, a magyar kormány londoni megbízottjának küldött kísérőlevelében szintén azt írta, hogy mozgasson meg minden követ azért, hogy a nyugati országok (elsősorban Anglia) fellépjen az intervencióval szemben vagy legalább erélyesen tiltakozzon ellene. A külügyminiszter mint Pulszkynak július 14-én Szegedről írta - csodálkozással vette tudomásul, hogy nem egészen biztos forrásból az angol kormány által Stratford Canning részére a magyarok iránt kedvezőtlen utasításról hallott, pedig Canninget a magyar ügy barátjaként ismerte.

86 Mindez azért is érdekes, mert emlékirataiban Batthány azt állította, hogy tudatában volt annak, hogy az angol kormánynak esze ágában sincs a magyar ügy támogatása}

1 A pontos igazság ma már eléggé közismert: Palmerston az egész szabadságharc folyamán következetesen ragaszkodott azon alapelveihez., amelyeket például 1848. augusztus 12-i beszédében azoknak (köztük az említett Stratford Canning barátainak) fogalmazott meg, akik a magyar ügynek a görög szabadságharchoz való hasonlatosságát feszegették. Eszerint Anglia Magyarországgal, csak mint Ausztria részével hajlandó bármiféle kapcsolatot is felvenni, és nem érdeke, hogy a közép-európai nemzeti viszályokba keveredjen, különösen nem egy forradalmi jellegű kormányzat érdekében. Az orosz intervenciót követően Palmerston ugyan hangoztatta bizonyos aggodalmait, valójában azonban - mint az orosz követnek bizalmasan kifejtette - azt szerette volna, ha a cári seregek minél gyorsabban végeznének a magyar felkeléssel.™ KLÖM XV. 350-353. p. Batthyány Kázmér május 15-én is írt Palmerstonnak, hasonló tartalmú levelet. Ld. erről: KLÖM XV. 355. p. Továbbá a hivatkozott források: Horváth Jenő (szerk.): A szabadságharc magyar diplomáciai levelei, 1848-1849. In: A Háborús Felelősség, 1929. október. No. 6. 509.. 512., 517. p. Ugyanezen emlékiratában lenézően szólt általában az országgyűlési képviselőkről, szószátyárnak, tudálékosnak nevezve őket, amiben feltehetően az emigráció hangulatának a lenyomatait is felfedezhetjük, hiszen ha 1849 májusában is így vélekedett volna, talán nem kér segítő információkat Palóczytól. Ld. erről: Tóth Lorincz: Gróf Batthyány Kázmér és emlékirata. II. rész. In: Budapesti Szemle, 1893. 75. köt. 29-67. p.; 38-39., 57. p. The Words of Palmerston. London, é.n. (Political Fly-Sheets. No. VIII.) 10-11. p. Ld. még: Deák, 1994. 312-313. p. Minderről egykorúan: Ficquelmont, E.L. Grafen: Lord Palmerston. England und der Continent. Wien, 1852.; a magyar-angol kapcsolatokra részletesen: Sproxton, Charles: Palmerston and the Hungarian Revolution. Cambridge, 1919.; a korábbi időszakra vö. még: Závodszky Levente: Szemere Bertalan Magyarország világpolitikai feladatairól. In: Századok, 1915. 24i-257. p. stb.